Lapunk három hónapon keresztül a szentesi kistérség egy-egy kistelepülését keresi fel, hogy az ott élõkkel beszélgessen a hazánk Európai Uniós csatlakozása óta eltelt hónapjai alatt szerzett tapasztalatokról. A három helyszín három témát indukál, s a beszélgetések összegzését lapunkban tesszük közzé.

Szánjuk okulásnak, közös gondolkodás mozgatójának, s talán ily módon az elhangzó gondolatmorzsák az illetékesekhez eljutva, célba találva jobban hasznosulnak. Az elsõ állomás az elmúlt hét pénteken az alig ötszáz lakosú Árpádhalom község volt, ahol választott témánk szerint az uniós mezõgazdaság szereplõinek élethelyzetét kutattuk. Rendkívül gazdag és hasznos volt ez az elsõ látogatás.

ELZÁRTSÁG, MINT GÁTLÓ TÉNYEZÕ

A községet ma autóbusszal sem lehet könynyen, rövid idõ alatt megközelíteni. A mezõgazdasági termelés, mint fõ megélhetési forma számára  szintén nehézséget okoz a szállítás helyi feltételrendszere. Szabó Károlyné növénytermesztõ, növényvédelmi szakmérnök erre panaszkodik.
– A közúti szállítás tönkre teszi a közutakat. Javításuk részleges, költséges, s ráadásul e szállítási forma nem is olcsó, – mondja. 

A térségben feltétlenül fejleszteni kellene tehát a vasúthálózatot a terményszállítás kedvezõbb feltételeiért: ezt a termelõk közül többen is megerõsítik. A mezõgazdasági termelés jövedelmezõsége szempontjából ez sem közömbös, mert az ágazat jövedelmezõsége bizony nagyon alacsony.
A községben – mondhatjuk – mindenbõl maximum három van: három élelmiszerbolt, három kocsma, három munkahely… Azaz utóbbi azért picit több. A két mezõgazdasági kft, a nem rég alakult rehabilitációs foglalkoztató és az önkormányzat összesen sem foglalkoztat több munkavállalót száz fõnél. Az emberek a szomszédos Nagymágocsra és Szentesre járnak be dolgozni, már akinek sikerült “megcsípni” a lehetõséget.
Szabó Károlyné viszont Orosházáról jár ki minden nap a munkahelyére. Az intervenciós terményértékesítés ellentmondásaira épp úgy felhívja figyelmünket, mint az egyes pályázatok körüli anomáliákra.

KÖZÖNY,  VAGY MEGSZOKÁS

Farkas Józsefné élete már hosszú idõ óta egyet jelent a helyiek alapellátásával. A kisboltban hangya szorgalommal látja el a helyieket  a legszükségesebb élelmiszerekkel, vegyi áruval, s mint látjuk, a legjobb minõségû zöldséggel, gyümölccsel. Az uniós földieper ritka, drága csemege március elején, csak óvatosan vesz belõle, de a gyerekek kedvéért megveszik a helyiek. A  bolt bõvítésére, jelentõs fejlesztésére még ennyi idõ után is maximum csak gondolhat. Megtenni nincs lehetõsége.
A fiatal és idõs férfiak szívesen találkoznak az italmérõ helyeken. Az Európai Unió persze nem tartozik a kedvelt beszédtémák közé. A munka, vagy annak hiánya, a szórakozás lehetõségei viszont már annál inkább. A játékgépek fõleg az idõsebbek kedvelt foglalatosságai, halljuk meglepetten. A fiataloknak ugyanis nincs hozzá pénzük. Faggatózásainkra a sorjázó válasz: majd lesz valahogy, megszokták, hogy az õ véleményüket senki sem kérdezi. Európai Unió: vele és nélküle is elsorvad a falu! Mondhatunk mi bármit, úgysem lesz jobb, más semmi…

ENERGIAFÛ?

Azért nem mindenki gondolkodik így.  Van  aki elég bátor volt családi vállalkozásként 140 milliós beruházással gazdagítani a községet. Vágó Miklós  nem bánta meg, úgy gondolja érdemes volt. Az elkészült szárítóhoz ugyan még nem tudott európai uniós forrásokat igénybe venni, most azonban gépberuházásra pályázik, említi, s most – elõször – meg van rá a lehetõsége. S reméli: ez csak a beugró lesz. Az egykori bikaistállót ugyanis a szárítója bõvítéseként hamarosan szeretné elkészíttetni. Nagy igény  van ugyanis további kapacitásra.
Érdeklõdünk, hogy hány fõnek tud munkát biztosítani.
– Egyelõre csak a családnak, nyáron eljutunk tíz-tizenöt fõig, sorolja. Társasága bérelt és saját földterületen fele-fele arányban gazdálkodik. Cukorrépával, mák-, és köménytermesztéssel kezdtek, de amióta kész a szárító, õszi árpa, napraforgó, kukorica terem a földeken.
– A szárító nélkülözhetetlen volt, – mondja. Mind a községbeliek, mind a környezõ települések gazdálkodói – Gádorostól Monorig – szívesen hozzák a terményüket. A továbbértékesítést illetõen sincs gondja. A tavalyi 15 ezer mázsa kukorica intervenciós tárolás után könnyen talált gazdára. Szárítója 55 ezer mázsa takarmány egyidejû tárolására alkalmas. Megkeresi a piacot, hogy ne parkoljon sokáig a takarmány.
– Mit nem szeret, avagy mi bosszantja fel, amióta az Európai Unió tagjai lettünk?
– A bürokrácia. Hetekig, hónapokig intézünk egy-egy ügyet. Ettõl teljesen ki lehet készülni.
– Mit szólna hozzá, ha holnaptól energianövényt kellene termelnie?
– Nem örülnék neki. Nem tudom elképzelni több okból sem. Nagy sokára hatalmas költséggel beálltunk a mostani, hagyományos  gazdálkodásra. Az energiafû termesztéséhez és feldolgozásához teljesen más típusú gépekre lenne szükség. Ahhoz újra több száz milliós beruházást kellene levezényelni. Az én koromban ebbe már nem vágnék bele, – teszi hozzá nagyon megfontoltan a szakember.

 NINCS JÓSZÁG!

Aki a legjobban ismeri a helyi mezõgazdaság adottságait és szereplõit, az nem más, mint a falugazdász. H. Szabó Péter azonban nemcsak az árpádhalmiakat, Eperjes és Fábi-ánsebestyén gazdálkodóit is ellátja tanácsokkal. 1974. óta dolgozik a mezõgazdaságban, tizenegy éve pedig falugazdászként segíti  a hozzá fordulókat.
– A földalapú támogatások, valamint az õstermelõi igazolvánnyal járó kedvezmények intézése idején keresnek fel a legtöbben, egyébként öten-hatan jönnek el egy-egy fogadóórára.
Azt is megtudjuk tõle, hogy az õstermelõi igazolvánnyal rendelkezõk többségének kettõ – öt hektár közötti földterülete van. Õk lehetnek a területén 50-60-an. Tíz hektár feletti területtel mindössze öt-hat gazda rendelkezik. 

A falugazdász megnyugtat engem is, de mindenkit, nem szûnnek meg jövõre az agrártámogatások. Olyat viszont már hallott, hogy a nemzeti támogatások aránya csökken. Nõ viszont az uniós források köre.               
– Magánemberként hogyan látja a  mezõgazdaság jelenlegi helyzetét?  – tudakoltuk. 
– Mélypont és csalódottság tölt el engem is.  – hangzik a válasz. Nincs állattenyésztés, amely nélkül a mezõgazdasági termelés nem ér semmit. Jó, ha van tizenöt gazda, akinek van egy-két tehene, de a sertéstartóké sem haladja meg ezt a számot. Ez nagyon kevés. De azt is jól tudjuk, hogy a mostani átmeneti helyzet. Bizakodom, hogy hamarosan fellendül majd az állattartási kedv is.

PARTNERSÉG

Nem rég Csikai Miklós, a Magyar Agrárkamara elnöke, az Árpád-Agrár ZRt. elnök-vezérigazgatója meghívására Szentesen járt Rudolf Schwarzböck, az  Osztrák Mezõgazdasági Kamara elnöke, és néhány munkatársa.  A találkozó sajtótájékoztatóján elhangzottakról árpádhalmi gazdálkodókkal is beszélgettünk.
Csikai Miklós a sajtótájékoztatón elemezte a két ország  földrajzi adottságainak eltéréseit, ami a huszonöt ország vonatkozásában is igaz. Kiemelte a fõ irányt, a partnerséget. A Magyar Agrárkamara stratégiai partnere kíván lenni a kormányzatnak is a magyar gazdálkodók érdekében. Annak fontosságát is hangsúlyozta, hogy a civil ágazati képviselõk készítik elõ éppen Brüsszelben azokat a döntéseket, ami még kormány szinten is nyújt tanulnivalót, ugyanis nagyon sok olyan feladatot végeznek a kamarák az uniós országokban, amelyek hazánkban még állami feladatként történnek. Ez a gazdálkodók szempontjából azért fontos, – hangsúlyozta  – hogy még egyszer ne forduljon elõ, hogy kellõen nincsenek felkészülve a változásokra. Az elszenvedett csalódások miatt ugyanis sok a keserûség most a gazdálkodókban. Az Agrárkamara elnöke fontosnak ítélte a régi tagországok tapasztalataira épülést épp úgy, mint annak tudatosulását, hogy az Unióban bent létünkkel jogunk van beleszólni az európai agrár reformokba. Figyelmeztetett egyben arra, hogy nem szabad a régóta bent lévõknek hagyni megszabni a mi helyünket. A mi nemzeti adottságainkra épülõen kell kölcsönösen olyan stratégiákat bemutatni, és összefogással az unió agrárpolitikáját arra terelni, ami az Unió egészének piaci pozícióit javítja.

GÉNTECHNOLÓGIA

Rudolf Schwarzböck elmondta, hogy a géntechnológia bevezetésével országuk sem ért egyet. A vásárlók több mint nyolcvan százaléka utasítja el radikálisan a génmanipulált termékeket tartalmazó élelmiszereket. Az Európai Unió azonban nem fogadhatja el teljesen a technológia kizárását. Mivel Ausztria adja az EU soros  elnökét, ezért az osztrák mezõgazdasági miniszter hívott össze Bécsbe április elejére egy olyan konferenciát, amelyen több száz szakember vesz majd részt, amikor olyan témákban tárgyalnak, hogyan éljenek együtt a technológiát ellenzõ és alkalmazó országok. Hogyan lehet a lakosságot a témában megfelelõen tájékoztatni? Egyáltalán mit jelentsen az útkeresés?

A SZAKÉRTÕ ELSÕ KÉZBÕL

A napokban Herczog Edit EP képviselõ volt városunk vendége, aki több tisztsége mellett a versenyképességgel foglalkozó bizottság egyetlen kelet-európai tagja. Rendkívül szemléletes, projektoros elõadás keretében mutatta be, hogy igenis, az Európai Uniónak van jövõje. Szólt arról, hogy mostanában az egyes bizottságokban a legnagyobb vitát az ún. Szolgáltatási irányelv váltotta ki. Ez az irányelv földrengésszerû változásokat hozhat, hiszen az EU bármely piacáról, akár Szentesrõl, vagy Árpádhalomról egy vállalkozó a termékét az Európai Unió bármely piacára a lehetõ legrövidebb úton juttathatja el. Ez az irányelv az elsõ olvasaton most már átment.
De arról is beszélt, milyen hátrányokat jelent az EU mûködése szempontjából az a tény, hogy a világkereskedelem tizenöt százaléka a fekete szektorban zajlik, vagy nem jut elég forráshoz a kutatás-fejlesztés, s az európai kereskedelmet mennyire drágítják a komoly szabványok. Nem mulaszthatta el megemlíteni az iparpolitikák és az energiagazdálkodás tendenciáit sem.

Az Európai Unióról sok-sok hasznos információ olvasható a következõ honlapokon: www.eu.hu, www.eumunkacsoport.hu, www.euroinfo.hu, www.euvonal.hu.

Összeállította, fotók: Dömsödi Teréz

A rovat megjelenését a Miniszterelnöki Hivatal EU Kommunikációs Főosztálya támogatja.

Ez a bejegyzés 2006 03 15 20:25-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.