Dömsödi Teréz: Egyszerűen…
Lelkem lebegõ levegõ,
hangom halk hullám.
Sivatagi sín mentén
nyíltam neked erõvel,
hogy idõvel kérjelek:
ezer szín csillagán
vezess át, kísérj el.
Két kézzel oltalmazz!
Hatalmazz fel neked,
magadnak õrök csillag,
eget keresõ, légy magad:
fényhalom-tartomány…
Egyszerûen osztva szét
sivatag sóvár szívem
zöld mezõ, erdõkék folt
telik el színnel, neked:
Így kacag fel a fájdalom,
fejem válladon álmodón,
elterül, elpihen, kincsem,
szebb végtelen nincsen.
Sújthat kudarcok árja,
üres harc koszos csodája,
ha lelkem lebegõ levegõ,
hangom a tiéddel szállhat.