Gömöry Csaba: Menekül a bánat
Lepkeszárnyon suhan a szerelem,
Már a szívemnek társát keresem,
Majd a fényes szemedben meglelem,
A vágy tartja lelkemet melegen.
A zöldellõ fûszálon szöcske ül,
A boldogtalanság most elkerül,
A szivárvány dölyfösen elterül,
A fájdalom csak tõlünk menekül.
Virágillatot hordoz a szellõ,
Olyan gyönyörû vagy, mint egy sellõ,
Hajad koromfekete és fénylõ,
A két szemed csillogó és kéklõ.
Leülünk, a fa lombja betakar,
A nagy hõség minket így sem zavar,
Végre érzem, hogy tested mit akar,
Az öröm belsõmben verset szaval…