– Sokan nem ismernek meg az utcán, panaszkodik Jarolics Béla reklámgrafikus, aki mintegy hat évtizede hagyta el Szentest. Persze, a korabeli cimborákra gondol. Béla bácsi, mondhatjuk így (?) hetente háromszor látogatja a helyi uszodát, jó idõben kerékpározva keresi grafikái témáit, és szívesen emlékezik azokra az idõkre… Biztos abban is, hogy végleg hazatért szülõvárosába, s most már így alakítja életét.

A Petõfi cukrászdában láthatók a nyugdíjas grafikus nagyon is komoly alkotásai ezekben a napokban. Magyarázza, hogy a sötét színeket már az életkora miatt is szívesebben használja. De hogyan is került el Szentesrõl annak idején?
– 1951-ben végeztem itt a kereskedelmi középiskolát, amikor engem a híres világválogatott vízilabda csatár, Németh János felvitt a FRADI-ba játszani. Majd Debrecenbe kerültem a sportszázadhoz katonának, késõbb Székesfehérvárott alapítottam családot. Teljesen megszûnt Szentessel a kapcsolatom, – meséli.
A vízilabdázást, úszást új lakhelyén is folytatta, azután a röplabdára váltott át, az Alba Volán NB I. röplabda csapatában játszott jó ideig.
– Hogyan lesz valaki sikeres reklámgrafikus a hetvenes években? – kérdeztem.
– Fehérváron kezdõdött. Az országos szövetkezeti hálózat boltjainak reklámtevékenységére alakult egy több mint harminc fõs reklámgrafikus csoport, amely az egyes nemzetközi vásárokon megjelenítette a cégeket. Száz négyzetméteres tételekben gyártottuk a különféle dekorációkat. Annak idején Kiss Sándorral trükk filmstúdiót szerettünk volna Szentesen csinálni, de 1956 után szétzilálódott minden, közöttünk is megszûnt a kapcsolat. Õ akkor Amerikába ment, és azóta tragikus körülmények között meghalt. Címfestéssel foglalkozva a szentesi Áfész és Éliker reklámtábláit is én festettem. 1989. után, az üzlethálózat megszûnésével nekem is megfogyatkozott a munkám. Ekkor tértem át a reklámgrafikára.
– Sok-sok hírességgel találkozott közben.
– Igen, együtt dolgoztam például Makovecz Imrével, aki a Velencei-tó környékén kezdte tevékenységét fiatal építészként. A Cápa vendéglõ volt az elsõ munkája, amelynek a belsõ díszítésével engem bízott meg, így volt szerencsém vele együtt dolgozni. A másik ilyen, mai napig jó barát, Demján Sándor. Az elsõ pesti Skála Áruház építésekor õ irányított bennünket. A Skála Coop reklámfigurája, a Kópé az én találmányom, a figurához pedig többen készítettük a különféle reklámszövegeket. Sass István reklámfilmrendezõvel dolgoztunk még nagyon sokat együtt. Közös munkáink a véres hurka, a pécsi kesztyû, stb. 
– 1993-ban 60 évesen mentem nyugdíjba, addig is folytattam a szakmát a különféle cégek reklámtábláinak elkészítésével. 1997-ig még tovább végeztem a munkát, mint magánkisiparos. Ekkor már Balatonvilágoson éltünk. Közben édesanyám 91 éves korára megbetegedett, lejöttem hozzá, azóta itt élek mellette, Szentesen.
Béla bácsi közben 65 évesen elvégzett egy több mint háromszáz órás számítástechnikai tanfolyamot. Beadta referenciamunkáit számos nagy céghez. Azonban, mint említi,  mindenütt kialakult teamek voltak, ahol már ilyen korú szakemberre nem volt szükség. Ezt  szomorúan nyugtázta. De aktív pályáfutása végén sen szomorkodott  sokáig, mert életének teljesen új értelmet talált. 
– Négy évvel ezelõtt a család unszolására kénytelen voltam rajtkõre állni, aminek az lett a vége, hogy megnyertem Fehérváron az ötven méteres gyorsúszást, azaz az Országos Sprint Bajnokságot. Azóta megragadtam a szenior úszásnál. Nagyon jó volt, hogy itthon a Téli Éváék csapatának, a Delfin Úszóklubnak hozhattam pontokat. Magyar Bajnokságokon tizenöt  aranyérmet begyûjtöttem mostanáig. Emellett biciklizem, ami nem árt. 73 évesen még bírom az iramot.
– Céljai?
– Festeni. Olajjal, temperával, grafikákat készíteni. Szeretnék Szentesrõl olyan képeket alkotni, amelyek engem foglalkoztatnak, szinte még a nosztalgia erejével. Olyan máig is vonzó részeire gondolok a városnak és környékének, mint a Tisza, a Kurca, a Veker hangulata, Hékéd, Nagyhegy… Tofán Sanyi barátom készít nekem fényképeket. Az itt látható képeket nem kiállításnak, inkább bemutatkozásnak szántam. Szeretném az életem hátra lévõ részét a mûvészeteknek szentelni. Úszni, hetente kétszer, háromszor szoktam, folytatni szándékozom. Ezt szeretem csinálni. Kerékpárral a Tiszára, átevezni a túlpartra csónakkal. Csodaszép ez a környezet, még ha sokan nem is látják annak.
– Hazatérve gondolt-e arra, hogy a városnak felajánlja marketinges tapasztalatait?
– Hogyne. Tavaly februárban pl. volt egy pályázat, amikor Szentes város turisztikai logóját lehetett megtervezni. Én akkor pályáztam. Visszaadták, hogy nem alkalmas a munkám. Másokét azzal, hogy dolgozzák át. Azóta sem láttam Szentes turisztikai logóját. A szenior úszoklub  címerét megterveztem, amelyet a Magyar Úszószövetség elfogadott. Ha rajz, festészet és sport létezhet számomra, akkor nincsen semmi probléma!
– Kívánom, hogy sok öröme teljék a mûvészetekben, a mozgás örömében, és egyben jó egészséget, sportsikereket is hozzá.
Kép és szöveg: dt.

Ez a bejegyzés 2006 02 18 11:54-kor készült és a következő kategóriákban található: Sport, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.