Mi a gyógynövény?
A gyógynövény kifejezést általában olyan növény vagy növényi rész megjelölésére használjuk, amely részében vagy egészében betegség gyógyítására alkalmas hatóanyagot tartalmaz.
A gyógynövények különböznek illatban, színben, ízben, és hatóanyaguk szempontjából is megkülönböztetjük õket. A gyógyhatású vegyületek, a hatóanyagok, a növények különbözõ részeiben, a levélben, gyökérben, termésben, virágban, kérgében, szárában vagy a magjában fordulhatnak elõ.
A hatóanyagok élettani hatást fejtenek ki, és ezek szabják meg gyógyászati hasznukat. A hatóanyagok a növény általános anyagcseréje során keletkeznek, – kémiai és biológiai vizsgálatokkal kimutathatók. Noha a gyógynövények a természetben elõforduló képzõdmények, nem lehet õket válogatás nélkül felhasználni. A gyógynövények erõs gyógyszerek lehetnek. Mielõtt egy gyógyfüvet alkalmazna, gyõzõdjék meg arról, hogy az miként hat, hogyan szabad használni. Az esetleges mellékhatásokat is érdemes figyelembe venni.
Ha nagy adagban fogyaszt valaki kamillateát, hányást okozhat. Az orvosi somkóró nagy dózisban a kuma-rin tartalma miatt májkárosodáshoz vezet. Azok a növények, amelyek hashajtó hatással rendelkeznek, terhesség esetén ellenjavallottak, hiszen alhasi vérbõséget elõidézve, ennek egyenes következménye lehet a vetélés. Érdemes gondosan mérlegelni a gyógyszerek és gyógynövények kölcsönhatásait. Bizonyos esetekben elõfordulhat, hogy a növényi hatóanyagok befolyásolhatják az orvos által rendelt szintetikus gyógyszerek hatásmechanizmusát. Javallott tehát megbeszélni az orvossal, ha valamilyen növényi orvosságot szeretnénk kipróbálni a gyógyszerek mellett. Súlyosabb esetekben, krónikus betegségben szenvedõ embereknek célszerû szakképzett természetgyógyászt, fitoterapeutát felkeresni, illetve olyan orvossal konzultálni, aki ismeri és alkalmazza a fitoterápiát a praxisában.
Soha ne lépjük túl önkényesen a gyógynövények javasolt adagját. Általános szabály, hogy a növényi orvosságok elfogyasztása ritkán okoz orvosi problémát, de mindig fennáll az allergiás, vagy toxikus (mérgezõ) reakció lehetõsége. Jó tudni, hogy a növények egy százaléka mérgezõ hatású. Állapotos és szoptató kismamák, illetve kicsi babák szigorúan csak a természetgyógyász fitoterapeuta javaslata és ellenõrzése mellett fogyasszanak gyógynövényekbõl készített teát. A szülõk, mielõtt valamilyen gyógynövényi kivonatot adnak gyermeküknek, konzultáljanak szakemberrel.
A gyógynövények önmagukban azonban nem alkalmasak minden betegség meggyógyítására. Vannak olyan állapotok, amikor a gyógyszerek nélkülözhetetlenek.
Számos súlyos beteg hálával fog azokra a gyógyszerkutatókra gondolni, akik gyógyszerét kifejlesztették. Vannak azonban olyan állapotok, amelyek megelõzésében és gyógyításában a növényi gyógyszereknek szerepe és helye van. Ma is, az általában rendelt és használt több ezer gyógyszernek a fele növényi eredetû. Íme a meggyõzõ lista: A digitáliszt, a hatásos szívgyógyszert a piros gyûszûvirágból állítják elõ. Az aszpirin a fehér fûzfa kérgében megtalálható szalicin kémiai mása. A penicillint, az antibiotikumok õsét, valójában egy primitív növény, egy gomba termelte. A malária ellen használt híres kinint, valamint a szívaritmia gyógyítására szolgáló kinidint egyaránt a cinchona fa kérgébõl állították elõ. A vérnyomáscsökkentõ rezerpin, valójában egy õsi indiai orvosság, amit egy ázsiai cserjébõl nyertek. Az efedrin és a pszeudoefedrin, ami meghûlés elleni orvosságban található meg, az ephedra növénynek ma már szintetikusan elõállított hatóanyaga, amit Kínában több mint 5000 éve használnak hûléses betegségek gyógyításában.
Rideg Róbert természetgyógyász,
fitoterapeuta