Téli örömök, gondokkal
Szép fehér paplan borítja egyre gyakrabban városunk utcáit, tereit. Nagyszüleink életében ez megszokott volt, és az is, hogy a hideg pirosra csípte arcunkat, és az ablakokat jégvirág díszítette. Hóemberek álltak az utcákon és a kertekben, õrizve a házban lakók nyugalmát.
Az idei tél is megörvendezteti a gyerekeket és a gyereklelkületû felnõtteket a szánkózás, síelés és a korcsolyázás, valamint a csúszkálás örömével. Megtapasztalhatják a fiatalok is, milyen érzés, ha ropog a hó a talpuk alatt, járás közben. Mit jelent a tapadós hó, amibõl olyan jó hógolyókat lehet gyúrni, izgalmas hó csatákat játszva, nem törõdve a kesztyû elázásával. Titokban biztosan megmosdanak manapság is a lányok, szépségük érdekében a friss hóban.
Bár már elmúlt karácsony, angyalokat még is láthatunk, amiket gyerekek varázsoltak a frissen esett fehér hótakaróba.
A város központjában kisebb nagyobb dombokon örömmel csúsznak le a gyerekek, szánkón vagy fólián. A játék örömétõl hangos a környék, ami nem zavar senkit. A letaposott havon jól csúszik a cipõtalp is, ha futás elõzi meg.
A nem régen nyitott jégpályán is élénk az élet, kicsik és nagyok élvezik a korcsolyázás örömét. Ez a gyerekeknek feledhetetlen élmény, de a fiatalos felnõtteknek is.
De…. Sok járdáról nem takarították le a havat, megolvadva a mínusz fokok hatására megjegesedett. Rajta életveszélyes a járás, az idõsebbeknek és fiatalabbaknak egyaránt.
Ezt bizonyította a sok szirénázó mentõautó is. Egy kis jég és esetleg a szemét levitelnek komoly következménye lehet. Fájdalom, mûtét, a járás újratanulása gyógytornász segítségével.
„Nem csak a húszéveseké a világ” hirdeti a régi sláger, bár a valóság néha mást mond. A téli mozgás és sportolás öröme nincs életkorhoz kötve, legalább is szerintem, és a hozzám hasonlóan gondolkodók szerint.
Természetes, hogy elesünk a csúszkálás közben, mert nem engedelmeskednek lábaink a csúszós jégen. Más az, amikor fellöknek valakit, s ott is hagynak, nem törõdve az elesettel – tisztelet a kivételnek. Tovább futnak, a felállni nem tudóért mentõ jön. Vizsgálat alatt és a fájdalmaival küszködve, néha meg is kaphatja, ilyen idõs korban még szánkózni, korcsolyázni esetleg csúszkálni? Bár a sérült esetleg még 30 éves sincs. Így meg sem érdemli a tél és a mozgás örömeit?
Jó lenne, ha a figyelnénk egymásra, fokozottan, hiszen véletlenül is eleshetünk, kicsúszhat a lábunk alólunk, és kész a baj. Segítsünk egymásnak, ha szükséges, ne legyünk közömbösek! Nem mindenki szórakozásból csúszkálva esik el.
Az elõrejelzések szerint még lesz „hófüggöny” az ablakaink elõtt, és hideg, csúszós, korcsolya pályához hasonlító járdák. Sokunknak öröm ez, de veszélyforrás is egyben.
Próbáljuk meg vigyázva és figyelve egymásra széppé, kellemes élményekkel feledhetetlenné tenni ezt a telet, s farsang végén, ami már nincs nagyon messze, kéz- vagy lábtörés nélkül búcsúztatni.
füredi zsuzsa