Szabó Kámea: Mi voltam?
Csillagként az égen
fényvirágot téptem,
koszorúba fontam,
éjben világoltam.
Csillag voltam.
Szellõként a réten
kóróknak zenéltem,
vidítottam lelkük,
szárítgattam könnyük.
Szellõ voltam.
Nap sugara voltam,
aranyként zuhogtam,
szívek kemencéjét
kihûlni nem hagytam.
Napfény voltam.
Forrásként fakadtam,
tiszta vizet adtam,
minden szomjazónak
Élet vize voltam.
Forrás voltam.
Emberként a földön,
kezed, ha nyújtottad,
adtam is, meg nem is,
s tovább bandukoltam.
Ember voltam.
Ember voltam?