Idén 100 éves a Szentes-Orosháza közötti vasút. Ebbõl az alkalomból emléktáblát avattak a szentesi és a fábiánsebestyéni állomáson. A vonalat bejáró emlékvonatozáson vehettek részt az érdeklõdõk az 1927-ben készült “Zsilzonnyal,” – ahogyan a munkatársak becézik – azaz a nosztalgiavonattal.

A Csongrád Megyei Keresztény Szakszervezetek, a helyi MÁV Vontatási Fõnökség és számos magánszemély által támogatott program emléküléssel zárult január 7-én, amelynek a helyi érdekû vasutak MÁV törzshálózati rendszeréhez való kapcsolódása, s természetesen a Szentes-Orosháza vasútvonal története volt a témája. A programok elsõ részének képes összefoglalóját www.coffeeling.hu/visszhang oldalunkon dolgoztuk fel. Az emlékülésrõl szóló tudósításunkat elõször itt olvashatják.

Az emlékülés résztvevõit Halmai János, ingatlankezelési szakelõadó köszöntötte, majd a Keresztény Szakszervezetek nevében Lántzky László osztotta meg újévi gondolatait az egybegyûltekkel, aki a 2006-os esztendõt a szakszervezetek globalizációja évének nevezte.
Ezt követõen Villányi László, ny. fõtanácsos tekintette át a helyi érdekû vasutak történetét. Szólt az 1880-as, és az 1936-os vasúti törvényrõl, a fõ-, mellék,- és szárnyvonalak ki,- majd késõbbi átalakulásáról, és  azokról a folyamatokról, amelyek hol a vasút fellendülését, hol pedig – elsõsorban a háborús idõkben – az ágazat zuhanását jelentették. Szentesen az 1928-ban megépült Ganz motorgarázshoz BC motorkocsik is tartoztak, ezért jelentõs fejlõdési szakaszról beszélünk, mondta. Húsz évvel késõbb a szerelõmûhely felépítése, szerelõaknákkal, darukkal, és egyéb eszközökkel való felszerelése jelentette a fellendülés új, jelentõs állomását.
Ma a HÉV-ek, azaz helyi érdekû vasutak szerepe csekély. Európában azonban, taglalta az elõadó, reneszánszukat élik. Példaként Franciaországot említette. Ha nincsenek a hajszálerek, azaz a szárnyvonalak, mint pl. a Szentes-Orosháza közötti is, a fõvonalak elveszítik jelentõségüket. Az energiahasznosítás, a környezetvédelem megköveteli ezután is a vasutakat, mondotta végezetül, mintegy  gondolatébresztõként.
S hogy a MÁV kiszervezései még veszteségesebbé tették az ágazatot? Azt leginkább azok érzik, akiknek mindennapi munkáltatójuk volt a Magyar Államvasutak.
 Bede András, a vonal pályamestere végezte el a Szentes-Orosháza vasút történetét feldolgozó kutatásokat. A feltártakat diavetítéssel együtt mutatta be.
Orosházán 1870-ben indult meg a vasúti közlekedés. A szentesi pályát 1887-ben kezdték tervezni. Létrejött az Orosháza-Csongrád HÉV Rt. Két pesti mérnök a munkája során szembesült azokkal az egyéni birtokosi érdekekkel is, amelyeknek betudható, hogy az építkezés csak 1905-ben indul meg, mégpedig kézi erõvel. Kilenc hónap alatt negyven kilométer hosszan, 23,6 kg-os sínekkel, bányakavicsba ágyazottan elkészült a vasútvonal, amelyen 40 km/óra sebességgel közlekedhettek a szerelvények. Három pár személy és egy pár tehervonat zakatolt a síneken. Utóbbinak a cukorrépa szállítás adott munkát. 
A huszonöt évre tervezett vonal elsõ korszerûsítésére 1959-ben került sor, hallottuk. A vidéki ipar, az üveggyári szállítások azt különösen indokolttá tették. S mivel a korszerûsítési folyamat a nyolcvanas  években nem folytatódott, a bevezetett sebességkorlátozás az utasok elvesztését hozta magával. A helyi lakosság akaratából, igaz, használt anyagokból, de 2005-re a vonalszakasz mintegy felét újjáépítették. 30 milliós ráfordítással pl. 48 kg-os sínekre cserélték a régi 34 kg-osak. Örömteli, hogy a fejlesztés némi utas növekedést is hozott.

Bede András elárulta, hogy a vasútvonal teljes felújítása 2008-ra van tervezve. Bízzunk benne, hogy megvalósul majd.              
Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2006 01 28 13:58-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.