Orvosi gyakorló életútját a szentesi kórházban 1935-ben kezdte. A város felsõpárti III-as körzetében folytatta. Dr. Berényi Imrét, az I-II-es körzet orvosát idõközönként helyettesítette. Engem ezen idõszakban istápolt. A MÁV üzemorvosaként gyógykezelte a dolgozókat. Lelkiismeretes munkájáról az emberek beszélnek.

Az ötvenes, hatvanas évek  kilenc körzetének orvosai, dr. Berényi Imre, dr. Bezerényi Dezsõ, dr. Czap Károly, dr. Farkas Endre, dr. Kiss Nándor, dr. Kun Andor, dr. Péter Pál és dr. Szabó Gyula. Gyalogosan, kerékpárral mentek a fekvõbetegekhez a város területén kívül is. Nehéz körülmények között, sokat dolgoztak. Dr. Gulyás Pál, a külterületek orvosa, és  felesége, Pál Eszter a szentesi Kölcsey utcai otthonukból jártak ki a tanyaközpontokba, Cserebökénybe. A hajdani körzeti orvosok közül már csak dr. Czap Károly él. Tevékenységüket vázoltam “Az orvosok túlterheltek”  c. jegyzetemben 2004. szeptemberében (SZ. É.).
A körzetekben a gyógyítás elsõ vonalában csak néhány nõ dolgozott a közelmúltig. Dr. Garbacz Olga betegéhez sietett, és az életútja tragédiával végzõdött 2001-ben. Sajnos. Dr. Szenti Ella, dr. Szabó Ildikó, dr. Papp Andrea és társaik férfi elõdeik munkáját folytatják. Tapasztaltam: Szentesen, Szegeden, Budapesten, Balatonfüreden… Igyekeznek, mint Albert Schweitzer Nobel-békedíjas orvos írta: “Kötelességünk, hogy tartsuk meg az életet, ahol az lehetséges.”
K. F.

Ez a bejegyzés 2006 01 27 13:53-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.