Horgászközgyűlés margójára – A döntés ereje
Tisztelt Horgásztársaim! Mögöttünk a 2005. év. Lezárult egy választási ciklus. Megtörtént az éves gazdasági zárás, összesítettük a fogási naplók adatait, majd sor került a közgyûlésre is. Tizennyolc és fél millió forint bevétellel, tizenhétmillió forint kiadással, tehát másfélmilliós pénzkészlettel zártuk az évet.
A fogási naplók reálisnak tûnõ beírásai alapján a nem kevesek állandó panaszkodásai ellenére (hogy tudni illik: „nem lehet halat fogni„), az év folyamán betelepített 29.863, azaz huszonkilencezer nyolcszázhatvanhárom kg. halból 22.793, azaz huszonkettõezer-hétszázkilencvenhárom kg. halat fogtak ki.
A számok érdekes, elgondolkodtató eredményeket és különbségeket takarnak. Elõre bocsátom, hogy a vezetõség három év óta próbálkozik az igazságosabb „elosztás” érdekében korlátokat szabni a kirívóan sokat fogókkal szemben, ám a közgyûlésen résztvevõk ezt rendre megakadályozták, mert a vezetõség jobbító szándékának ellenére mi a valóság? Az, hogy az év folyamán tizenhét horgásztársunk fogott száz kilogramm mennyiségen felül halat. Ötszáz forintos áron számolva 1 fõ 474 kg-ot 237 ezer forint értékben, 1 fõ 413 kg-ot 206,5 ezer forint, míg 1 fõ 290 kg-ot 145 ezer forint értékben.
A Kurcán, ahol „a nem lehetett egész évben horgászni” jelszóval szemben 8861 kg. halat fogtak, ebbõl 1 fõ, aki a legtöbbet, 228 kg-ot vitt el, értéke 114 ezer forint. A területi engedély 10.000 forintba került.
Most pedig néhány szót a közgyûlésrõl, amelyet szándékosan írtam kisbetûvel, mert nem érdemel mást. Néhány ordítozó, alpári viselkedése, a kocsmai szintû szóhasználata, civakodással, személyeskedéssel párosult.
Tisztelet azoknak, akik kivételt képeznek. Nem csoda, hogy a meghívott vendégek egy része idõ elõtt távozott. Köszönet illeti azokat, akik az irántam érzett együttérzésbõl végig maradtak.
Tulajdonképpen az történt, hogy a közgyûlés valósággal „szabad rablást„ engedélyezett a vizeinken. Lehet vinni a halat, ha kell, ha nem kell! Tessék csak elgondolkodni! Annak, aki a legtöbbet fogta, azaz 447 kiló halat, a 365 napos esztendõ minden napján egy kiló húsz deka halat kellene elfogyasztania. De nem ez történik, hanem aki mértéken felül fog és visz, az azon felül, amit elfogyasztott, a többit elajándékozza, vagy eladja, esetleg italra cseréli. A csak ritkán ráérõ horgászok pedig leshetik a kapásjelzõt, de nincs, ami megmozdítsa. Szerintem ez tarthatatlan helyzet, de a közgyûlés ezt elfogadta. Túl vagyunk rajta, az élet megy tovább, a megválasztott vezetõségre új feladatok várnak.
Íme a névsor: Elnökség: elnök Füsti-M Lajos, alelnök Keller Ferenc, titkár Mucsi Lajos. A gazdasági felelõs Koszt György, horgászmester ifj. Darabos János. Ellenõri csoportvezetõ id. Darabos János.
Versenyfelelõsünk Nyíri József. Ifjúsági felelõs Nehéz István. A vezetõség tagjai: Baranyi László, Bodnár Imre, Gyukics József, Karasz Zoltán, Kozák Flórián, Lakos Imre, Lengyel István, Molnár János, Paczali Ferenc és Rozgonyi Sándor. Fegyelmi bizottság: Dr. Kiss-Tóth Tihamér, Balogh Szabó Imre, Balla István, Ballos László, Király József, Kiss Béla, Farkas István. Felügyelõ bizottság: Farkas Bálint, Gyuricza Péter, Marsi Tibor, Molnár Sándorné, Vass Pál. Megyei küldöttek: Berezvai István, Gáspár János, Király József. Külön köszönet Besenyei Gábor levezetõ elnöknek az embert próbáló munkáért.
Az új elnökség és vezetõség rövidesen megtartja elsõ ülését, és megkezdi az érdemi munkát.
Füsti-M. Lajos elnök
(fotó: dt.)