A művem elkészült. Gyönyörködöm, és úgy érzem, megint adtam magamból egy darabot önmagamnak. Megérte. Elfog közben a szomorúság is, ha azokra gondolok, akiknek a felhőszakadás mindenüket elvitt. Nem rég még ők is így néztek szét maguk körül. Így örültek, annak, ami az övék, kemény munkájuk eredményének. Aztán a véletlenen múlik az, hogy hol ér véget meghatározatlan időre a boldogság. Kérem Istent, hogy óvjon meg minket az efajta, s más lehetséges sorscsapásoktól. Futkos a hátamon a hideg, ha egy hasonló víztömegre gondolok, mint ami Boldván van. Itt vagyunk a folyónkkal, ami nem folyik, az árkainkkal és mirhóinkkal, amelyek el vannak tömődve… Szeretnék vidámabb témákra váltani, de most nem megy.

Ez a bejegyzés 2005 07 10 14:23-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.