Békét. Biztonságot. Stabilitást. Sikert…. és Egészséget! kívánok 2006-ra minden Nagyérdemű, kedves Olvasónak!

Tudom nem vagyok egyedül, aki az Óévet búcsúztató percekben végig gondolja mind azt, ami mögötte van, és a Himnusz tiszteletet parancsoló hangjait követően, pezsgő durranások, trombiták vidám zajában megfogadja, hogy mit csinál majd másképpen az előtte álló évben.  
Újévi fogadalmam inspirálója az a felmérési tájékoztató volt, melyet nemrégen olvastam az Amerikai Szív Egyesület (AHA) hírlevelében. Témája ugyan nem volt ismeretlen előttem, de a megközelítés őszintén megböbbentett, és komoly önvizsgálatra indított. Megfogadtam, hogy megteszek mindent szeretteim, önmagam, de elsősorban unokáim érdekében, hogy megelőzzem az elhízást.
Tudott tény, hogy a szívinfarktus egyik komoly rizikófaktora az elhízás. Az évek során felgyülemlett felesleges súly folyamatos cipelése azonban nem csak a szív-érrendszeri betegségek kialakulásának kockázati tényezője, hanem koleszterinszintet növel, és a kettes típusú cukorbetegség biztos alapforrása is. A szervezetben lévő zsírsejtek működése, azok szaporodása bizonyos életkorhoz kötött. Csecsemő korban, 5 éves kor körül, és közvetlenül a nemi érést megelőzően mutat nagy intenzitást. Ezekben az időkben az elfogyasztott enegriát biztosító tápanyagok túlzott mennyisége a zsírsejtek termelődését hatványozottan felerősíti. A felesleges zsír a testben raktározódik, indíva el az elhízás folyamatát, ami kellő szabályozás, kontroll, önkontroll hiányában az aranyos pufók csecsemőből, duci fiatalt és kövér felnőttet formálhat, hárítva az egyénre számtalan egészségi, lelki és szociális problémát.
Az elhízás – obesity – korunk fenyegető járványa. Földünk több elmaradott országában emberek éheznek és halnak éhen, más részeken ezzel ellentétben milliók küzdenek súlyproblémákkal. A jelenség az utóbbi évtizedekben nem csak a felnőtteket, hanem a gyerekeket, fiatalokat is érintő veszély lett. Felismerve a helyzet komolyságát (300 millió kórosan elhízott ember él a Földön) a WHO a kövérséget táplálkozási betegséggé nyilvánította. Európában a férfiak 10-20%-a, a nők 10-25%-a elhízott. Magyarországon a lakosság 60%-a kövér, ám ennél szomorúbb, hogy az elmúlt 10 évben megduplázódott a súlytöbbletes gyerekek száma is. Minden hatodik gyerek kövér. Hasonlóan elkeserítő a helyzet Amerikában is, ahol 17 millió!!! a túlsúlyos vagy veszélyesen elhízott ember, ami az ország felnőtt lakosságának egyharmadát foglalja magába. Ennél az adatnál is sokkolóbb, hogy jelentősen megnőtt a kövér fiatalok száma. Több mint 9 millió a 6-19 év közötti elhízott fiatal, ami négyszer több, mint 40 évvel ezelőtt. Az ifjú kori túlsúly kihat a későbbi évekre, és nagy biztonsággal prognosztizálható, hogy a kövér gyerekek 62-98%-a lesz 35 éves korára egészségében valamilyen formában veszélyeztetett.
Ki az, aki elhízottnak tekinthető? Akinek a  testsúlya kor és nem függvényében 20%-al meghaladja a súly határérték középpontját egy szabvány magasság-súly táblázat alapján. A BMI (Body Mass Index vagy testsúly tömeg index) az egyén súlyát osztja a magasság négyzetével. Kiszámítása bárki számára roppant egyszerű, és a kapott számok önmagukért beszélnek… Alultáplált az, akinek 18.5 alatti. Nomál súlyú, egészséges az, akinek 18.5-24.9 közötti az érték. Túlsúlyos, egészségében fokozottan kockáztatott az, akinek 25.0-29.9… Elhízott, betegnek minősíhető, akinek 30.0-34.9. Súlyosan elhízott, beteg az, akinek 35.0-39.9, és morbid elhízott, beteg az, akinek 40.0 felettiek a számított értékei.
Mi lehet az elhízás oka? A jelenség igen összetett. Lehet örökletes genetikai faktor, ami az esetek 30%-a. Endokrin mirígy zavara mindössze 2%. Helytelen táplálkokási szokás.  Mozgásszegény életforma, illetve a felsorolt okok kombinációja.

Koncentrálva a gyermek és/vagy fiatal kori elhízásra, vetődik fel a jogos kérdés… Miért van ez így? Mert a gyorsétterem láncok kínálatai zsírosak, sósak és magas kalóriatartalmú ételek. Az oktatási intézményekben lévő automatákból megvásárolható csipegetni valók vagy üdítő italok választéka nem az egészségügyi szempontokat, hanem a forgalmazók profitorientáltságát helyezi előtérbe. Sok a családokon belüli rossz étkezési szokás. A vitaminban gazdag, teljes örlésű gabonából készült pékáruk, nyers zöldégek, gyümölcsök fogyasztásának alacsony volta.  A hiányos vagy elégtelen összetételű és mennyiségű reggelik, késői órákban, szinte közvetlenül a lefekvés előtti nagy mennyiségű vacsorák. Az étkezésekkor szinte elmaradhatatlan édes habok, csokoládék, sűtemények, torták, fagylaltok. A kényelmi eszközök (lift, mozgólépcsők, kocsi) általánossá válása. A modern technikai berendezések (TV, videó, computer) tömeges elterjedése, ami mérsékli, vagy teljesen kizárja a kikapcsolódás mozgáshoz kötött formáit. Az iskolák testnevelést csökkentő tantervei. A külön sportok megemelkedett költségei. A tömegsportok nem elég széles körben való elterjedése, meghonosodása.   
Ki lehet a felelős? A társadalom?! Életformánk?! Körülményeink?! Igen. Bizonyos mértékig felelőssé tehetők a külső körülmények, de meggyőződésem, hogy nagyon sok az, amit mi szülők, nagyszülők családon belül  tehetünk annak érdekében, hogy egészséges fiatalokat neveljünk. Mit lehet/kell tenni a fiatalkori elhízás megakadályozása érdekében? Mindenek előtt a megelőzést kell fókuszba állítani, melynek első lépcsője a személyes példamutatás. Ismert, hogy a korai évek alatt megtanult, elsajátított szokások szilárd alapjai az egyén életének későbbi szakaszában. A gyerekkori helytelen táplákozás, és az ezzel összefüggő életforma felnőtt korban is folytatódik, ám ha a szülő, nagyszülő egészséges szokások szerint él, biztos követőkre talál gyerekei, unokái körében. Erősítsük a gyerekben, fiatalban a fizikai mozgás fontossságát. Hosszú séták, biciklis kirándulások, hétvége az uszodában vagy a kertben, labdajátékok… Csak néhány azokból az aktív pihenési formákból, ami nem csak egészséges, hanem családegyesítő is. Mivel ahány gyerek, unoka, annyiféle természetű, igényű, igyekezzünk olyan szabadidős tevékenységeket választani, amik nem csak egészségesek, de csemetéink kedvence is. Redukáljuk minimálisra az inaktív programokat. A TV-nézés, videózás, külőnféle computerjátékok izgalmát csillapítandó, zsíros krumpliszirmok, csokoládék, cukros italok elfogyasztása egyenes út az elhízáshoz, és előszobája sok betegségnek. Biztos siker a meghatározott célok kitűzése, és a káros étkezési szokások limitálása. Alakítsuk úgy a gyerek, unoka programját, hogy minden nap legalább egy óra jusson sportolásra, és csak hetente két alkalommal kapcsoljunk az étkezéshez édességet. Utóbbit tartom fogadalmam legnehezebben megvalósítható részének. Szeretek mindent, ami édes, és nagy öröm, ha süthetek is valami házit. Unokáink látogatása mindig különleges alkalom, ürügy számomra, hogy édesebbel, habosabbal, fagylaltosabbal, kalóriadúsabbal, hízlalóbbal  lepjem meg a lányokat, akik a süteményes bödönt alaposan meg is dézsmálják. Bár tudom, hogy megítélésük alapján nem fogom elnyerni a népszerű nagymama címet, hiszem, hogy  egy komoly beszélgetés hasznos lesz éppen úgy, mint az édességeket kiváltó jóval egészségesebb (trópusi) friss gyümölcsökből összeállított unokakosár kínálata. Nyíltan beszélni a kövérségről minden korosztály számára kényes téma. Különösen az a gyerek, fiatal számára, éppen ezért minden súlyproblémával összefüggő beszélgetés aranyszabályai: Biztosítsuk szeretetünkről és támogatásunkról. Mindezen érzésünket nem szabad, hogy csökkentse, vagy negatívan befolyásolja testének súlya, mérete. Kerüljük kritizálását, mert a kritika csak ellenállást vált ki, ami megnehezíti az egészséges életformára való nevelési törekvésünket. Soha ne mondjuk, hogy elhízott, kövér. Tanítsuk meg számára az önvizsgálatot, vezessen feljegyzést vagy naplót a napi megevett kalóriákról, testedzésekről, súlyának folyamatos ellenőrzéséről, kialakítva így a helyes szokásokat, amik sikeres teljesítése növeli motíváltságát, önértékelését, önbecsülését.

Legyünk őszinték önmagunk súlyát illetően. Amennyiben a szülő, nagyszülő 24.9-ig értékű, nincs más feladata, csak gyereke, unokája segítése az egészséges életforma kialakítása, megtartása irányában… Ám az a szülő, nagyszülő, aki már a 25.0 értéket vonatkoztathatja magára, annak bizony a gyerekkel közös, egészséges életforma kialakítására, tanulásra, gyakorlására kell törekednie. Neveljünk egészséges étel szeretetére, hogy ne büntetésnek, hanem az egészséges táplálkozás természetes részének tekintse gyerekünk, unokánk, ha nyers zöldségek, vagy sok friss gyümölcs kerül rendszeresen a tányérjára.  Alakítsuk át szórakoztatóan oktatóvá a közös élelmiszer bevásárlásokat. Oktassuk gyerekünket, unokánkat az élelmiszeren feltűntetett összetétel és lejárati idő fontosságára. Vásároljunk sóban (gyerekeknek kevesebb mint 2300 mg. sót lehet csak naponta fogyasztani) zsírban, cukorban, koleszterinben alacsony; rostban, gabonamagvakban magas tartalmú élelmet. Vörös hús helyett fehéret (csirke, pulyka, hal). Dobozos, kannás ételekből a legkevesebbet. Zsír helyett olajat, (zöldség, szója, napraforgó, kukorica, szezám vagy oliva) netán alacsony zsírtartalmú vajat. Csökkentsük a magas kalória tartalmú üdítő italok, saláta öntetek valamint mártások (tartár, majonéz) fogyasztását. Figyelve a felhasznált alapanyagok összetételét, tartsuk mindig szem előtt, hogy az elfogyasztott élelem soha ne haladja meg a napi 1.200-2.000 kalóriát.
Otthoni étkezéskor soha ne feledkezzünk meg a  családi étkezések jelentőségéről. Azokról az alkalmakról, amikor az ételt asztal mellet ülve, közösen fogyasztjuk el. Ne mellőzzük a reggelit, ami sokkal egészségesebb, ha rostos levekből, sok friss gyümölcsből, zabpehelyből, gabonamagvakból, zsírmentes tejből, alacsony zsírtartalmú yoghurtból és sajtokból van összeállíva,  mint ha egy kupica pálinkával, tojás rántottával, sonkával, kolbásszal, szallonával, vajas fehér kenyérrel indítanánk a napot. Otthontól távoli étkezések alkalmával figyeljünk a rendelt menű nagyságára, és lehetőleg ne takarítsuk le a tányért.  Rendeljünk fél adagot, ami gyakran olyan nagy mennyiség, hogy még egy étkezésre bőven jut. Amerikai szokás, ha a rendelt adagot a vendég a helyszínen nem tudja elfogyasztani, a felszolgáló által becsomagolt maradékot az ún. kutyadobozban haza viheti, viszi. Ne édességgel jutalmazzunk, hisz ha egészséges gyereket, unokát kívánunk nevelni, akkor a jó teljesítmény, helyes magatartás, kimagasló szereplés elismerésére millió más módot is tudunk találni.
Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a gyermek és fiatalkori kövérség nagy veszély forrása a negatív rendszeresség. A rendszeresen elfogyasztott nagy mennyiségű, sok, magas kalória tartalmú étel, és a rendszeresen mellőzött aktív fizikai mozgás.
Azt, hogy mi, szülők, nagyszülők mit tehetünk annak érdekében, hogy gyerekeinknek, unokáinknak ne kelljen megélni a Nagy Kövér Gondot, nem kétséges! Azt, hogy ki, mit tesz családján belül mindezek megvalósulása érdekében? Ki-ki eldöntheti…
Nekem! Van egy fogadalmam az elkövetkező 365 napra… És újabb 365 napra… És újabbra… És egy életre…

Susan T. de Buzna dr.

Ez a bejegyzés 2005 12 28 21:17-kor készült és a következő kategóriákban található: Sztori. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.