Nem öreggé válni…
„Nem öreggé válni, hanem, az öregséget hordozni mûvészet” (Goethe) Talán nem véletlen, hogy egy õszi napot választott az ENSZ az idõsek világnapjának 1991-ben. A gondolat Svájcból ered, és mint minden embert érintõ tény, elterjedt gyorsan a világban, így hazánkban is. Minden évben október elsején különös figyelmet kapnak az idõs emberek. Ez az életszakasz, amikor, már nem a látszat a fontos, elõnybe kerülnek a valódi értékek. Ebben a szakaszában életünknek a veszteni és szeretni tudás mûvészetével találkozunk, a személyek közti kapcsolatok megnyilvánulásának fontosságával.
A történelem folyamán az idõseknek mindig alapvetõ nevelõ szerepe volt, jó lenne ezt megtapasztalni napjainkban is. A korosodó emberek élettapasztalata, bölcsessége kincs lenne ma is, tudásuk hasznunkra válhatna, ha odafigyelnénk rájuk, meghallgatnánk, esetenként észrevennénk õket.
Szinte hihetetlen volt számomra, amikor egy fiú, a Csongrád-Szentes közti tömött buszjáraton átadta a helyét. Csak Õ, pedig szinte minden ülésen középiskolás korú ült és nevetgélt. A kivételt képezõ fiúnak biztosan eszébe jutottak nagyszülei, akiket érdek nélkül szeret. Ha minden fiatal hasonlóan tudna viselkedni, akkor megvalósulna a fiatalok az idõsekkel együtt, egymásért a világon.
Nagy izgalommal készültek a Szentesi Gondozási Központ Horváth Mihály utcai részlegében is, hogy szeptember utolsó hétvégéjén szeretettel köszöntsék gondozottjaikat az Idõsek világnapja alkalmából. Megtiszteltetésnek veszem, hogy részese lehettem e hangulatos szombatnak, ezúttal is köszönöm a meghívást.
A meghívottak közt volt, a képviselõ asszony, Ollainé Eszterke néni, aki mindig sokat tett és tesz napjainkban is, az idõsekért, a segítségre szorulókért. A központ örökifjú, már nyugdíjas volt vezetõnõje, Szebellédi Anna szeretettel beszélgetett volt gondozottjaival, kollégáival.
A legizgatottabbak a gondozónõk voltak. Õk már korán kezdtek fõzni, így igazi házias ebéd került az asztalra. De ebéd elõtt színes mûsor volt, örömet szerezve a szép korú ünnepelteknek. A hivatalos köszöntõ után, klubtagok és a meghívott vendégek oklevelet, virágot vehettek át, majd angol keringõvel kezdõdött a mûsor. A gondozónõk táncoltak, közben mosolyogtak a nagyérdemûre, meghatottság könnyeit csalva szemükbe. Saját versét mondta el az egyik klubtag, Boglári László. Ekkor a központ dolgozói szeme volt csillogóbb, vajon mitõl? Közös produkció következett, a gondozottak és gondozók elõadásában, kacsatáncot láttunk. Meglepetés vendég a szegvári Rozmaring Népdalkör, dalcsokorral köszöntötte az ünnepelteket. Nem maradtak versmondó nélkül a nõk sem, Csáki Anna szavalt, szépen, szívbõl jövõen. Második meglepetés vendégként Csurka Nándor botos táncot mutatott be, fürgén, könnyedén táncolt. Nem csoda, hiszen a szegvári Dobbantó táncegyüttes, egyik vezetõ táncosa. Lelkesedésében nem volt hiány, eleget tett az idõsek iránti tiszteletnek, szeretetnek. Záró számként Máté Péter dal hangzott fel, jelelve. Sok zsebkendõ került elõ, a könnyek letörlésére.
A finom ebéd után táncolt mindenki, a talp alávalót Tési Gergelynek köszönjük. Megállás nélkül játszott szintetizátorán, és énekelt. Kívánságkéréseket is teljesített, így nem csoda, hogy délután nótaszó és zene szûrõdött ki a Gondozási Központ épületébõl. Úgy érzem, ezen a napon az idõs emberek kicsit elfelejtették a szürke minden napok gondjait, fájdalmait, bánatait. Minden azért történt, hogy érezzék, az idõs emberek fontosak nekünk, itt szeretik és tisztelik õket. S valóban így van ez, nemcsak az idõsek világnapja közelében, az év minden napján. Megkapják a törõdést, az odafigyelést, a mosolyt és az ölelést, mindig, amikor csak szükségét érzik. S mindez csak úgy lehetséges, hogy a vezetõnõ, Puskásné Ági, egy olyan gárdát vezet, ahol az empátia, a segíteni akarás természetes, akárcsak az örömszerzés. Cserébe õk, köszönömöt, s olykor csillogó szemekbõl sugárzó örömet és szívbõl jövõ szeretetet kapnak.
M. Legrand gondolataival köszöntök minden idõs embert, kívánok jó egészséget:
„Amíg fiatal vagy,
Sosem gondolsz arra,
Hogy eljön az õsz is,
Elszállnak a darvak.”
füredi zsuzsa