Ismét karácsony ünnepére készülünk…
A karácsony össztársadalmi ünnep. Mindnyájan készülünk rá. A készülõdés gondokat és örömöket jelent számunkra, mire telik, ne hogy kifelejtsünk valamit. Ez meglátszik az üzletek forgalmán is.
Ki-ki pénztárcájának tartalma szerint igyekszik szeretteit megajándékozni. Mint ha türelmesebbek lennénk egymással, szívesen váltunk szót ismerõseinkkel, ha összetalálkozunk, és többet is mosolygunk, mint máskor.
Mivel különbözõek vagyunk, a karácsonyra is különbözõképpen készülünk. Akinek családi ünnepet jelent, arra törekszik, hogy az ünnep egy napján legközelebbi szeretteivel egy asztalhoz ülhessen, és gondjaikat félretéve, felszabadultan beszélgessenek egymással. Aztán úgyis éljük tovább mindennapjainkat, amelyek kötelességekkel, munkával, tanulással, gondokkal peregnek tovább.
A vallásos emberek a kis Jézus több mint kétezredik születésének napjához kötik a karácsony ünnepét. Emberi értékünket nem ez határozza meg. Úgy hiszem, hogy amíg emberek élnek a Földön, a Karácsony mindig a szeretet ünnepe lesz.
A karácsonyra való készülõdés közben se feledkezzünk meg arról, hogy sok százezer család mély szegénységben él, és sok ezer a fedél nélküli, az utcán bolyongó ember, akinek nincsen hova haza mennie. Bizonyára õk is várják a karácsonyt. Gyûjtésekbõl, a karitatív szervezetektõl kapnak egy kis csomagot, az utcán élõk sorban állhatnak egy tál meleg ételért, egy szelet kalácsért. Aztán jönnek a kegyetlen hetek, hónapok, jön a tél. A munkanélküliség, élelem nélküliség, a hideg meggyötri õket, mint máskor. Tizenöt év alatt változott valami? Igen. A gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek, és többen lettek. Ezen a télen vajon hányan szenvednek fagyhalált az utcán, vagy saját fûtetlen kis otthonukban?! Õk is magyar állampolgárok, még ha esetleg más is a nemzetiségük. A hatalom elsõsorban értük lenne felelõs. Ez a társadalom kegyetlen és igazságtalan.
Sajnálom, de a karácsonyra való készülõdés közben sem tudok a sok-sok emberi szenvedésrõl megfeledkezni.
Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, szeretnék minél több kiegyensúlyozott, bizakodó, mosolygós emberrel találkozni jövõre.
Hegyaljai Valdemárné
2005 12 16 21:55-kor
Rendkívül igazat ír, Emike! Szép minden szándék, ami enyhíteni igyekszik az emberi szegénységen, ám ez az enyhítés mindössze annyi, mint ha a tenger vizéhez még hozzá cseppentenénk egy cseppet. A víz sem több, de kevesebb sem lesz. Ezzel azt akarom mondani, hogy a növény gyökerét kell öntözni, nem a levelét…