50 éves jubileumát ünnepelte a szentesi zeneiskola. Ebbõl az alkalomból beszélgettünk Nagy Jánossal, az intézmény nyugalmazott igazgatójával, városunk díszpolgárával.

– A mai világban milyen szerepe lehet a zenének?
– A zenének a fontossága elvitathatatlan. Örömet, vigaszt, élvezetet nyújt annak, aki mûveli, és annak, aki hallgatja. Nincs olyan nap, hogy bárki ne hallgasson, ha csak háttérként is zenét. Mi azért, ezt kétfelé szoktuk bontani: van jó zene, amit érdemes hallgatni, és van rossz, amire felesleges az idõt fordítani. Én itt most az igényes zenérõl beszélnék. Annak komoly szerepe lenne az ember életében, a személyiség formálódásában. Az agykutatók bebizonyították, az embernek a jobb agyféltekéjén  helyezkedik el a zenei készség, és hogy mennyire fontos ennek a féltekének a kimûvelése. Az emberi kreativitásnak a fejlõdése függ tõle. Manapság, sajnos, ezt nagyon elhanyagoljuk. Kevés az a lehetõség, amikor a gyerekek komolyzenével találkoznak. A társadalmi befolyás miatt úgy érzik, hogy ezzel nem is kell, talán, nem is illik foglalkozni. A zeneiskolás gyerekeknél tapasztaljuk idõnként, hogy a társaik kigúnyolják az osztályban, ha egy-két gyerek van, aki hangszeren játszik. A lemorzsolódás egyik oka lehet. Természetesen, ha többen vannak, ez nem jelent gondot. A zenetagozatos iskola komoly segítség.
– Milyen napjainkba a társadalmi támogatottsága azoknak, akik a zenét mûvelik, akik tanítják?
–  Ha a zeneiskolát nézzük, azt látjuk, hogy a szülõk nagyon fontosnak érzik. Szaporodnak a mûvészeti iskolák is az utóbbi idõben. A csökkenõ általános iskolai gyermeklétszámot mi, a mûvészeti iskolában, még számszerûen sem érezzük. Annyi, vagy több a növendékünk, mint akár 20 évvel ezelõtt. Ez azt mutatja, hogy az emberekben valahol azért benne él a komoly értékek iránti igény, csak amikor felnõnek, szaporodnak a negatív hatások. A média, és itt elsõsorban a televíziót kell említeni, felelõssége óriási, hiszen a többség, még a gyerekek is, sok-sok órát töltenek naponta televízió elõtt. Ha egész nap silány minõségû mûsorral bombázzák, ami szellemtelen, nehéz kivonni magát a hatása alól. Ezt megszokva, azt hihetik, hogy erre van igényük.
– Tanár úr, az ötvenéves jubileum kapcsán, el kell mondanunk, ön és kedves felesége, Annuska személyes példamutatásukkal, rengeteg munkával tudtak itt mutatni valamit Szentesen, ami nagyszerû. Világítanak, mint egy fáklya. Én azt kívánom, hogy sokáig világítsanak itt közöttünk és minél több követõjük legyen.
– Köszönöm szépen. Azért vannak itt elhivatott kollegák, akik ugyanígy látják, érzik a zene fontosságát. Addig, amíg ilyen kollegák lesznek, közöttük fiatalok is, addig talán nem fog ez a zenei láng kialudni.
– Kívánunk ehhez minél nagyobb támogatást!       M. K.

Ez a bejegyzés 2005 12 11 21:12-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.