Szókimondók
“Jöhet idõ, hogy emlékezni bátrabb dolog lesz, mint tervezni.” (Illyés Gyula) A negyvenes években pártoktól vártuk sorsunk jobbra fordulását. Munkalehetõség szerény bérezéssel volt. Az ötvenes években az önálló építõiparosok korlátozását követõen a mesterek az alakuló állami szövetkezeti szervezetekbe képesítésük szerint mûszaki munkakörökben, alkalmazottaik szakmai területen dolgoztak.
Békekölcsön, öt éves tervkölcsön jegyzések évei következtek. Politikailag elkötelezettek, brigádvezetõk “példamutatóan” egy havi bérnek megfelelõ összegben jegyeztünk. Igazoló szelvényeinket megõriztük. Édesanyám özvegyi nyugdíja kétszázegynéhány forint volt. A jegyzésre rábeszélték, sikerrel.
Kovács János, politikailag elkötelezett, négy kisgyermeket neveltek, szegény sorban éltek, Balázs József, Pataki Ferenc szorgalmas, közismert szakemberek ötven-ötven forintot szándékoztak jegyezni, nem fogadták el. “Nem ilyen lovat akartunk” szólás-mondás jött divatba. A martfûi cipõgyár létesítményeit építettük 1953-ban. J. V. Sztálin temetésének idõpontjában néhány percig a gyár szirénája megszólalt, a MÁV vontatás jármûvei megálltak, sípoltak. A munka leállt. Pataki bátran közölte véleményét: “Régen kellett volna meghalnia…” Következménye nem lett. Szerencsére.
Kiss István épületfestõ-mázoló szakember a Szentesi Építõipari Vállalat személy- és anyagszállítását irányító beosztásban dolgozott. Szintén politikailag elkötelezett. A párt és szakszervezeti üléseken, felvonulásokon jó hangúként õ kezdte a dalokat. Olykor magasan. 1956. októberében Horváth Mihály szülõháza – Kossuth utcai homlokzata – elõtt a járdán kétágú létrára állva elszavalta a Talpra magyart… Az útvonal déli oldalán a Tolbuhin téren a forradalmárok – bátor emberek – a szovjet emlékmûvet kezdték bontani… (Csernus Sándor építõmunkás társaival tíz évvel korábban jól felépítették.) A Kossuth téri emlékmû bontásakor Sándor Ferenc (30 éves) kubikos kifogásolta, hogy szovjet emlékmû kettõ is van, Petõfi Sándornak miért nincs köztéri szobra. A szókimondók neveit sorolhatnánk a következõ évekbõl is. Ezekre az emberekre utódaik, és akik ismertük õket, tisztelettel emlékezhetünk.
Kátai Ferenc