November 27. a Véradók Napja, emlékeztetett dr. Molnár Gyula, az “Együtt a Véradókért Szentesen” Alapítvány kuratóriumának elnöke a minapi ünnepségen, ahol a harminc alkalommal, vagy annál többször már karjukat nyújtó honfitársaink önzetlen segítõszándékát ismerték el.

Dr. Molnár Gyula maga  magtapasztalta, milyen érzés vért adni, avagy arra szorulónak lenni. Örömmel jegyezte meg, hogy a megyében nincsen vérhiány, hiszen mintegy hatezer egységnyit vesznek le évente, s több száz új véradót számlálnak. Az alapítvány 3,5 milliós alaptõkéjének kamatát osztották szét ezúttal is százhatvankét véradó között, hogy az erkölcsi megbecsülés mellé némi ünnep elõtti anyagi is társuljon.
Farkas Sándor országgyûlési képviselõ is nagyrabecsülésének adott hangot, csak a szentesi vérellátó állomás szerepének csorbulását rosszallta.
Szirbik Imre polgármester a köszönet hangján szólt a jelenlévõkhöz. Többszörös véradóként fontos értékként jelölte meg az emberi szolidaritást, közösségi szellemet, ami a rendszeres véradók jellemzi.
Százhúszszoros véradásért a Parlamentben az egészségügyi minisztertõl vehetett át dicsérõ oklevelet Török József. A DÉGÁZ Szentesi Üzemegységének hálózati ellenõre (képen jobbra) alig múlt 18 éves, amikor a helyi kórház dolgozójaként elõször vért adott. Ma is pontosan emlékszik erre a szerdai napra. Kérdésünkre: miként bátorítaná a fiatalokat példája követésére, ennyit mondott:
– Nyugodtan vállalják a véradást, hiszen az szervezetükre semmilyen veszéllyel sem jár. Sõt az, hogy véradók lehetnek, azt bizonyítja: egészségesek. A leadott vér pedig mások egészségét segíti elõ.
A Török családban apáról fiúra szállt a véradói hagyomány, hiszen József édesapja is többszörös véradó volt. Fia, Patrik is nemsokára  huszadszor nyújtja a karját.
S nézzük szép sorjában mindazokat, akik õt az élen követik: Király József százszoros véradó, Kallai István és Magyar György kilencvenszer adott eddig vért. Idén  “nyolcvanasok” Kóczán László és Vecsei Imre. A hetvenszeres véradók igen népes tábort alkotnak: Czakó József, Dávid Ferenc, Gömöri László, Holozsai László, Höltl István, Kerekes Tibor. Elismerés illette Kovács Lajost, Nagy Tivadart, Õze Jánost, Rideg Mihályt és Samu Imrét is. Ugyancsak hetvenszeres véradó Sarkadi Sz. Pál, Sebõk Ferenc, Szabó Zoltán és Varga György is. A harminc – hatvanszoros véradók névsora szintén rendkívül gazdag.
Agócs Lászlóné, a helyi Vöröskereszt, és Kispál Mihály, a Területi Vérellátó Központ vezetõje véradásszervezõket is jutalmazott. Molnár Istvánné, Csatordai Mihály és Horváth Gyula egy-egy települést és céget is képviselve – hiszen a véradó mozgalom határai túlnõnek a városén – került a kitüntetettek közé. Tóthné Mucsi Erzsébet a véradó mozgalom támogatásáért kapott jutalmat.
– Az egyre fejlettebb orvosi mûszerek idején is nélkülözhetetlen a vér, ez az, amit semmi mással nem lehet helyettesíteni, – mondta ünnepségzáróként Kispál Mihály, aki hozzátette: a vér Szegeden történõ feldolgozhatóságát mennyiségi és minõségi követelmények indukálták. A térség mintegy hétezer véradójának áldozatkészsége a garanciája annak, hogy az egyes mûtétek életeket menthessenek. Szinte hihetetlen, hogy pl. egy májátültetéshez több mint húsz véradó vérébõl készült készítmény szolgál biztos alapul.
A Magyar Vöröskereszt Szentesi Területi Szervezete bázisiskolát mûködtet Fábiánsebestyénben. A helyi diákok nagy sikerrel szerepeltek a véradás szervezõ mozgalom országos versenyén. A Parlamentben a második helyezéssel járó oklevél mellé  egy digitális fényképezõgépet is kaptak.  E reményt keltõ példa  is azt sugallja, lesz folyamatos utánpótlása a véradó mozgalomnak a térségben.

Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2005 12 10 20:27-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.