Mintha tegnap lett volna, hogy barátnõm 5 éves lánya büszkén mesélte, táncol a Feri bácsival. Elõször azt hittem, ovis buli volt, de tévedtem. A nagycsoportosok néptáncot tanultak Bagi Ferenc néptánc oktatótól.
Öröm volt látni a lelkes táncosokat és az õket irányító, a kicsikkel együtt izguló tanár bácsit a szereplések elõtt.

Átlépve az általános iskola kapuját folytatódott a néptánc oktatás, órarendbe illesztve, végig az alsó tagozatban. Közben az egyre ügyesedõ lányok és fiúk a Jövõnkért Alapfokú Mûvészeti Iskola tanulóiként gyarapították az ismereteiket a népviseletekrõl, az õsi szokásokról és a néphagyományokról, közben kialakult szinte észrevétlenül magyarságtudatuk, erõsödött hazaszeretetük. De erõsödött a csoport, a közösség, de nem akármilyen, baráti közösség. A szereplések alkalmával megtanultak örömet szerezni másoknak, küzdeni a közös sikerért, alkalmazkodni egymáshoz. Tiszta forrásból tanulnak a mai napig, eredeti õsi értéket közvetítenek. Közben beépül személyiségükbe a kitartás, hiszen heti két alkalommal kemény próbáik vannak. Így nem csavarognak, és nem töltenek órákat a számítógép elõtt, hanem jól érzik magukat együtt.
Bagi Ferenc és Kellerné Marika – a mûvészeti iskola igazgatónõje – szeretete biztosítja a jó hangulatú foglalkozásokat, mind a 26 gyereknek. A csoporthoz tartozni jó, fõleg egy ilyenhez. Így nem csoda, hogy a környéken nagy sikerrel szerepelnek például: Cserkeszõlõn, Szegváron, Kiskunfélegyházán, ahol visszatérõ vendégként aratnak nagy sikereket. Táncházban mûködnek közre Szigligeten, mint most nyáron is. Öregbítik városunk nevét külföldön, a régi nagy Magyarország területén, Szerbiában, Erdélyben többször is.
Mozgásuk összerendezett, tartásuk szép, igazi mozgáskultúrával rendelkeznek, szépek és csinosak. E mögött a tanár bácsin kívül, ott áll a lelkes és egymást megkedvelõ szülõi csapat, akik a hátteret biztosítják a gyerekeknek, és Bagi Ferenc néptánc oktatónak. Fontosnak tartom, hogy értékes férfi mintát követhetnek a fiúk, azok is, akiket esetleg apa nélkül nevelnek.

Augusztus 20-án abban az örömben volt részem, láthattam táncolni õket, a Kossuth téren. Kellerné, Marika anyai biztatása, nem volt hiába. Suhantak a színpadon a szoknyák a gyönyörû, mosolygós lányokon, dobbantak a csizmák a fiúk fürge, táncos lábán, ámulatomra nem esett le a borosüveg a két kiemelkedõen ügyes lány fejérõl. Õk már mester fokon táncolnak, ezt bizonyítja az is, hogy táncol a tanítványok mûsorában a „mester” is. A fiatal néptáncos mûvészek õrzik azt, amit ha õk nem tennék, elveszne örökre. Értéket közvetítenek, bizonyítva, hogy fontos számukra országunk kultúrája.
Csodálatos bemutatójuk végén kirázott a hideg, amikor tisztán és hangosan, mosolyogva és büszkén énekelték a székely himnuszt. Számukra ez természetes volt, nem úgy a téren lévõknek, a mûsort nézõk közül néhányan álltak fel, páran elbizonytalanodva a  földet nézték. Õk legalább felálltak, míg a többség értetlenül figyelt, miért is tették ezt? – elgondolkodtató.
A tánccsoport tagjai már nem kerülnek ilyen helyzetbe, a szó nemes értelmében már megfertõzõdtek annyira, hogy életük nélkülözhetetlen része a tiszta hagyomány õrzése, közvetítése.
Jó érzés, hogy ilyen értékes fiatalok, mint a tánccsoport tagjai, felvállalják a magyar õsi kultúra gyöngyszemeinek õrzését, egy olyan ember vezetésével, mint Bagi Ferenc tanár úr.

füredi zsuzsa

Ez a bejegyzés 2009 10 01 11:25-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.