Kisgyermekként az ember
sok mindent megél s nem ért,
s azt várja, hogy mindenki
vele együtt legyen, míg él.

S a sötétben ha retteg és fél,
ne a plüssel remegjen egyedül,
hanem a szülei megértõ
szeretetét élvezze egyedül.

S esténként, ha lehunyja két szemét,
mesével altassák el õt…
S végig fogják a kis kezét,
hogy ne féljen semmitõl…

Verse miért heverne a fiók mélyén, küldje el nekünk, hogy megoszthassuk mindenkivel. Ha Ön tehetséges, megérdemli a törõdést, a nyilvánosságot. (E-mail: visszhang@szentesinfo.hu, postacím: 6600 Szentes, Nagyörvény u. 58.). Köszönjük!

Ez a bejegyzés 2009 09 24 10:57-kor készült és a következő kategóriákban található: Újság cikkei, Verssarok. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.