Kövér kis játékos kutyus fogadott a kapuban. Egy portán laknak a testvérek, Zöld Józsefné és Farkas Józsefné. Rövid idõre megszakítottam a mindennapjaikat. Reggel érkeztem, mivel Zöldné Zsuzsika említette, hogy délelõtt egy filmsorozatot rendszeresen néznek a televízióban. Én pedig hozzá  alkalmazkodtam.

– Mint nyugdíjasoknak, nekünk most sok idõnk van. Tévézünk, olvasgatjuk az újságokat.  Mindig nagyon várjuk a Városi Visszhangot, kedvenc lapunk.
– Térjünk rá a lényegre. Mikor is lépték át elõször a szentesi baromfifeldolgozó portáját?
– 1958-ban   kerültem a céghez, akkor még szerzõdéses munka volt. – említi Zsuzsika.
Farkas Józsefné, Csöpike egy évvel korábban a tépõben vállalta a nem mindennapi munkát. 
– Kézzel kellett a forró vízbõl kijött levágott szárnyasokat feldolgozni. Annak idején ez is kézzel történt, nem úgy, mint most, – nyugtázza.
– Dolgoztam a mosodában, de voltam dajka is az óvodában.
Csöpike elmesélte, hogy annak idején, amikor a hizlaldába került, egy hétig etették a csirkét, utána vágták le.
– Mindenütt dolgoztunk mi a gyár területén. A tojásfeldolgozóban amikor elfogyott a tojás, akkor következett a nyúlfeldolgozás vagy a galamb vágás, – mondják mindketten. 
– Zöldné Zsuzsika többször volt Kiváló Dolgozó, valamint az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója címet is megkapta. Az évek folyamán elvégezte a szakmunkás iskolát, valamint Szegeden az Élelmiszeripai Szakközépiskolát is.

Fotók és szöveg: Dömsödi Mihály

Ez a bejegyzés 2009 09 16 10:18-kor készült és a következő kategóriákban található: InfoTech, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.