Lassan, de búcsúzik a nyár
Bár a hõmérséklet inkább a nyarat idézi, de ha, a naptárra nézünk, látjuk lassan megérkezik az elsõ „ember”. Szeptember pedig már õszi hónap. Néha megtréfál bennünket, megmutatva az õszi nap erejét, és élvezzük az indián nyár melegét.
Augusztusban, sok gyerek bánatára egyre gyakrabban hallunk az iskolakezdési akciókról, elõkerülnek a könyvek. A szülõnek eszébe jut a nyári kötelezõ olvasmány, amirõl olvasónaplót is kell még írni, elõtte beszerezni és elolvasni a könyvet. Szerintük nem árt egy kis gyakorlás sem, így emlékeztetve a napsütötte bõrû gyerekeket a közeledõ tanévkezdésre.
A pedagógusok is emberek, van, aki örömmel — van, aki egy kis félelemmel gondol az augusztusi jelentkezésre, mit hoz az új tanév, és mit visz el?
Talán ez attól is függ, mennyire tudták kipihenni magukat. A nyári táborok a gyerekeknek élményt, a felnõtteknek munkát jelentettek. Bízom benne, hogy az örömmel végzett munka nem volt olyan megerõltetõ nekik sem.
A nagymamák és nagypapák boldogok voltak, hiszen tudtak segíteni az elfoglalt szülõknek a gyerekek õrzésében, s közbe életre szóló emlékek születtek. Olyanok, amiket elfelejteni nem lehet. Erõsödött a nagyszülõk kapcsolata az unokákkal, hiszen a tanévben sok a külön óra, a tanulnivaló és kevés idõ jut a találkozásra.
Egy 10 év körüli kislány boldogan mesélte, megtanítottam a nagyit, körmöt festeni. Igaz nem vett piros lakkot, de feketét sem. Nem baj, majd veszek neki, ha nagy leszek. Elgondoltam, milyen komolyan kellett tanulni a nagyinak, hiszen ez nagyon fontos az életben. A meghitt együttlét bizonyára. El kellett azt is képzelni, hogy óvódás kis barátnõm már tud siklani is, de nincs lent a lába, és megdicsérte a tanár bácsi. Apró kis örömök, de nélkülük sivárabb lenne az élet, napsütésben szegényebb a nyár. Ezekre az élményekre, milyen jó lesz visszaemlékezni a zord téli hidegben, fényképnézegetés közben, esetleg fogalmazás órán, ha van még ilyen az állandóan változó tanítási módszerekben, öt, tíz és húsz év múlva, amikor már könnycsepp is megjelenik a szemünkben, mert nincs kivel feleleveníteni a múlt meghatározó perceit.
Kicsit elkanyarodtam a közelgõ tanévkezdéstõl, amit nem csak a szép új füzetek jelentenek, de a méreg drága tankönyvek, talán még a kissé hûvösebb levegõ hõmérséklete sem.
Próbáljuk megszépíteni egymás és a gyerekek számára az új tanévet, találjuk meg azt, amiben ügyes a gyerek és érdekli, erõsítsük ezt a vonalat, merjük megdicsérni, ha megérdemli, még akkor is, ha sok a csínytevése a lurkónak. Hasonlóan merjük észre venni egymás jó tulajdonságait, de ne azokat, amik hiúságunkat legyezik, amiket csak különbözõ érdek vezérel.
Kívánok minden pedagógus kollegának „boldog új évet”, nyugodt munkavégzést biztosító tanévet. Adjuk meg egymásnak, és reméljük, meg is kapjuk, ami nem kerül pénzbe, egy mosoly, egy õszinte jó szó, valós segítõszándék, szakmai és emberi értékeink sárba taposása helyett. Ezeknek az értékeknek az erõsítését, biztatva egymást a szakmai eredmények elérésére, s ha már elértük, merjünk közösen örülni a sikernek a gyerekek és sajátmagunk jobb közérzete érdekében.
füredi zsuzsa