"Esik mocskosul az eső", teendőim tengerében megfürdet amúgy rendesen. A közelgő ünnep levegője már símogat, de még az osztás-szorzás közepette csak azt látom, minek kell lennie előttem, és nem azt, hogy hol a nyugvópont.

Pergő filmkockáim olyan mozgóképek, amelyeket magam töltök meg élettel. Élvezetes és kellemes folyamat, amely – még ha egészségromboló is olykor – megtérülő befektetés. Az apró kockák egymásra építése persze nem biztos, hogy minden esetben tökéletes. Sőt, magam is tudom, hogy gyakorta nem az. Megnyugtatásomra szolgál azonban a tudat: az adott helyzetből ennyire tellett. Rendkívül fontosnak tartom ugyanis, hogy az ember képes legyen önkritika gyakorlására is. A kijavítás szándéka, a belátás esélye képes csak egy embert előre vinni. Tökéletlenné agymosott világunkban is felismerni a torzulásokat már egy lépés ahhoz, hogy képesek legyünk elviselni.  

Ez a bejegyzés 2005 12 06 09:12-kor készült és a következő kategóriákban található: Napló. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.