Tengeren túli levelek
„ …ma született az üdvözítő Dávid városában”… Lukács 2,11 – 12 – I. rész
Karácsony, az emberiség egyik legjelentősebb ünnepe, minden év december 25-én. Mítoszok szerint eredetileg a különböző ókori népek a téli napfordulást: Sol invictus: a győzhetetlen Nap ünnepe, Nap isten születését ünnepelték ezen a napon. A IV. századtól kezdve, a keresztény egyház, erre a napra helyezte Jézus Krisztus születésének évfordulóját, melyet azóta is szerte a világon köszöntenek. Az idők multával, elsődlegesen megtartva a vallásos tartalmat, folyamatosan vált a Karácsony a béke és a szeretet ünnepévé is. Ünnepléséhez országonként változva, számtalan szokás kapcsolódik. Mind ezek közül a legelterjedtebb a feldíszített fenyőfa, a karácsonyfa állításának szokása, mely Európában a XVII. századi Németországban vette kezdetét, és a XIX. századtól vált általánossá Magyarországon.
Az Egyesült Államokban ennek a korai telepesek által behozott szokásnak a leglátványosabb módja az a különös gonddal kiválasztott fenyőfa, amit az ország fővárosában, Washington D.C-ben állítanak fel, és amelyen az égőket a mindenkori elnök gyújtja meg, jelezvén az ünnepek kezdetét. A családi otthonokban a feldíszített fa alá kerülnek az egymás számára készített ajándékok, melyek átadására Magyarországon szentestén, hagyományok szerint a kis Jézuska látogatását követően, kerül sor. Amerikában 25-én reggel történik az ajándékozás, miután a rénszarvas szánon érkező Santa Claus, St. Nicolas, vagy Mikulás a kéményen át bejutva a házba, a kandalló párkányára felakasztott, személyre címkézett, díszes zoknikba teszi a családtagok kívánságait. Szenteste a világ sok országában az emberek éjféli misén vesznek részt, vagy összegyűlve otthonukban, a fa körül mondanak imákat, énekelnek karácsonyi énekeket. A katolikus egyházi év egy része, a karácsonyi ünnepkör bevezetése, messiás várás hangulatot idéző időszaka az advent, ami Jézus Krisztus második világ végi eljövetelére utalás időszaka, november 30-tól december 24-ig. Hozzá kapcsolódik az adventi fenyőágakból font koszorú, melyre négy gyertyát tesznek, és advent minden vasárnapján egyet-egyet meggyújtanak, hirdetve Krisztus visszajövetelét. Karácsony délutáni magyar népszokás a betlehemezés. Az élő szereplőkkel, vagy bábfigurákkal előadott dramatikus játék Jézus születésének fontosabb eseményeit mutatja be, a Biblia alapján, és még eredetileg a templomokban, vagy azok előtt került előadásra, napjainkra bárhol, kultúrházak, iskolák, intézmények megelevenedő szokása él tovább. „Haj regő rejtem, azt is megengedte az a nagy Úristen” szól egy másik, a legarchaikusabb karácsonyi népszokásának, a regölésnek refrénje. Fő időpontja december 26. hagyománya, szövege és dallama legtovább a Nyugat-Dunántúlon maradt fenn, amikor a legények, házas emberek termékenység, bőség és parókát összevarázsló céllal kifordított báránybőr bundába, kucsmába öltözve, énekeket csörgős dobokkal, csengőkkel, sípokkal kiegészítve keresik fel köszöntésükkel a lányos házakat. Kanadából átvett, Amerikában is meghonosodott szokás a Boxing Day. December 26. Dobozok Napja, amikor magányos, beteg, idős, szegény, hajléktalan, háborús veterán, vagy egyéb ok miatt rászoruló embertársaink számára készítünk, adunk át, vagy ajánlunk fel segítő szervezeteknek ajándékokat.
Készülődve a Karácsonyi ünnepre, azt hiszem, nem vagyok ezzel egyedül, gyakran fordulnak meg fejünkben a következő kérdések? Kinek, mivel tudnánk örömet okozni? Készítsünk ajándékot? Vásároljunk? Mit? Mikor? Mennyibe fog kerülni az idei Karácsony? Csak a szűk család töltse együtt az ünnepeket, vagy tegyük egy szélesebb összejövetellé az év ezen megkülönböztetett időszakát? Ebben az évben is mi utazunk, vagy a rokonság fog hozzánk jönni? Mi legyen a menü? Hol kapunk megfelelő dekorációs kellékeket a ház, lakás, fenyőfa díszítéséhez? Össze tudjuk-e úgy egyeztetni időnket, hogy minden, karácsonyhoz kötődő eseményen ott tudjunk lenni?
(Folytatjuk)
Susan T. de Buzna dr.