Tánc a sétálóutcában – Táncoló székely a “szoborvostól”
Tegnap, szeptember 19-én délután került sor dr. Csíky László szentesi orvos-szobrász “Táncoló székely” c. alkotásának ünnepélyes avatására a Nagy Ferenc utca mozi előtti üzletekre nyíló kis terén. Az örömteli eseményre sokon összegyűltek, s nem csalódhattak, felemelő pillanatokban volt részük.
A polgármester különleges pillanatnak nevezte a mostanit, mert dr. Csíky László ezen alkotása, a Táncoló székely megtalálta végleges helyét. Méltatással szólt arról, hogy a művész már eddig is szerte a világba elvitte városunk jóhírét, s e férfi alak megformálásával is, városunk értékeit testesítve meg, üzen a külvilágnak. Üzeni, hogy az alkotás pillanatából hogyan lesz jövő, a megállított mozdulat miként utal a lendület folytonosságára, esetünkben egy város fejlődésének lendületes ütemére.
Miközben a szoborral az alkotó emlékezik egy népcsoportra, amely határainktól távolra, többszáz kilométerre keletebbre szakadt, arra is figyelmeztet, hogy a határok nem választhatnak szét. Hidat kell képeznünk önmagunkban, emberi kapcsolatainkban határainkon innen és túl, – mondta.
Trogmayer Ottó ny. múzeumigazgató mondandóját képileg három gombolyagba kötötte. Az első a statika, amellyel a hagyományos köztéri szobrok mozdulatlanságára utalt. Mint fogalmazott, csak kevesen tudták jól mozdulatokra kényszeríteni alkotásaik hősét, a régi nagyságok közül Medgyessy Ferencet és Varga Imrét nevezte meg. Majd nyugtázta dr. Csíky Lászlónak is sikert megbírkóznia a nehéz feladattal.
Második gombolyagként a témát boncolagatta. A szobrászat szakrális műfaj. Az emberiség a kezdetektől fogva istenei képmását kőbe, csontba, majd agyagba, s manapság bronzba mintázza. A Reneszánsz kora szakított ezzel a hagyománnyal, előtérbe helyezve a kor emberét, a XX. század pedig már az ún. “profán” alkotások elterjedésének időszaka. Ezt pozitívumként értékelte a múzeológus, hiszen a ma emberének nincs szüksége folyton pátoszra. Szívesen lát a köztereken ember léptékű hősöket, s felsorolt ezekre néhány példát, pl. Bréma főterén a Brémai muzsikusok kedves bronzfigurái, vagy a Duna-korzó korlátján a kedves kis királylány, amelyet a főváros egyik legszebb köztéri szobraként tart maga is számon.
A harmadik gombolyag, maga az alkotó, az ember dr. Csíky László, aki Szentes Díszpolgára. Emlékezett első szegedi kiállítására, amelyet személye nyithatott meg, s amely talán a világhír felé vivő grádics első lépcsőfoka lehetett. Majd végezetül felidézte a szobor alapozásának egy jelenetét, amikor két ifjú beszélgetett. Az egyik azt kérdezte a másiktól: “Ki készítette ezt a szobrot?” Mire a másik: ” A szoborvos, dr. Csíky László”. Ezentúl itt fogunk randevúzni, mondták…
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz