Horgászoknak: a halpusztulás kálváriájáról (is)
Feddést kaptam júliusban, hogy nem volt cikk az újságban. Valóban így volt, köszönhetõen a kánikulának, és annak, hogy nem történt olyan esemény, amirõl hírt kellett volna adnom. Így indult augusztus is, ám 8-án jelentõs fogás sikeredett a Gerecz tavon. Pintér István, Bozóki Sándor segítségével egy 54 kilós harcsát emelt ki a vízbõl. (Lásd a képen. – szerk.)
Már-már a hónap végéhez közeledtünk, amikor mintegy névnapi “ajándékként” 25-én délben megcsörrent a telefonom. A horgászmester hívott, hogy baj van. A pankotai tóban elszaporodott a daphnia (vízibolha), és sok kárász van a víz tetején elpusztulva. Azonnal letettem a kanalat, és a helyszínre siettem. Döbbenetes látvány fogadott. A part menti növényzet között, oldalukra fordulva, tátott szájjal fél kilós kárászok lebegtek. A szemben lévõ part mentén csónakból un. 30-as rekeszbe gyûjtötték a tetemeket. Mintegy fél óra alatt megtelt 2 rekesz, elpusztult hallal. Ez így folytatódott egész délután. Még ha így folytatódott volna! Míg a következõ kör “eredményére“ vártunk, mivel szélcsend volt, a víz teljesen sima és kristálytiszta, leláthattunk a partról is kb. 2 -3 méterre a fenékre, ahol rengeteg fenéken fekvõ halat láttunk. A következõ körben félelmetes szállítmány érkezett. 4-5 kilós gyönyörû pontyok, egy amur és néhány jászkeszeg került partra. Valamennyinek tátott a szája, ez bizonyítja, hogy oxigénhiányban pusztultak el. Videokamerára vettem a borzalmat, a sírás kerülgetett. Mi történhetett?
A víz egy méterrel a felszín alatt 28 fokos, az oxigén tartalom 0.6. Az elfogadható 10-nél kezdõdik. Az apró kártevõk nem látszanak, csak ha egy kicsit felkavarjuk a vizet. Abban a pillanatban vörösre változik a víz, mintha véres lenne. Eszméletlen mennyiségû vízibolha zabálja fel az algát, vonva el az oxigént a vízbõl. Ezért látszik kristálytisztának a víz, ezért pusztul a hal? Felhívtam Malaczkó Szabolcsot, a remediációt végzõ cég vezetõjét, elmondtam az észlelésünket és véleményét kértem, mit tegyünk. Az elmondott jelenségekbõl azonnal “diagnosztizálta” az esetet, mely szerint a kárászpusztulást – ami országosan jelentkezett napjainkban – vírusfertõzés okozta, aminek az a magyarázata, hogy a kárász az amurhoz hasonlóan tájidegen hal, vagyis nem tartozik az õshonos magyar halak közé. Ezért nem alakult ki náluk az a védettség, ami az õshonos halainkat védi.
4 óra tájban abbahagyták a tetemek kiszedését, tudva azt, hogy másnap újból lehet kezdeni, hiszen a fenéken fekvõ halak a meleg vízben hamar bomlásnak indulnak és a felszínre “jönnek”. Másnap 26-án saját munkámmal voltam elfoglalva, de 10 óra tájban nem bírtam tovább, és a telefonom után nyúltam, amikor az megcsörrent. Darabos Jani hívott, hogy beszámoljon, mit végeztek eddig. ”Helló fõnök” – így szokta kezdeni – mára befejeztük. És milyen “eredménnyel”? – kérdeztem. – Úgy tizenkét mázsa környékén járunk, és kapitális pontyok is vannak közöttük – mondta. Majd lerogytam. Ez borzasztó.
A tavasszal a Zsoldos tavakon történt hasonló daphnia invázió, ám ott néhány kiló keszeg pusztulásával megúsztuk. Azóta ott béke van, ám halat fogni nem lehet. A tavakból jelenleg is hiányzik 70-80 cm víz, a nagy hõség okozta párolgás miatt, víz utánpótlásra nincs lehetõség. Csak reménykedni tudunk, hogy néhány nap alatt lepusztul ez a vízibolha invázió, és a még maradék halak – ha maradnak – tovább élhetnek. Malaczkó úr felajánlotta az esetleges kezelés lehetõségét, aminek 4 – 500 ezer forintos vonzata lett volna, ám ezt nem tudtam elfogadni, és ezt a vezetõség is megerõsítette az augusztus 27-i ülésen – aminek ez volt az egyetlen napirendi pontja. Ezen a vezetõségi ülésen számos kérdés merült fel: Hol vannak a betelepített keszegek (15 mázsa), a pontyok (10 mázsa), a benn élõ csukák, süllõk, harcsák? Ezek közül egyetlen példány sem vált áldozattá. A Civil televízió felvételeket készített az esetrõl és az augusztus 31-én sugárzott adásában több SZÁZ mázsa hal pusztulásával indította a mûsorát. Ez vélhetõen egy véletlen elszólás, mert szó sincs több száz mázsa hal elpusztulásáról. Ezért kérek mindenkit, hogy ezt a bejelentést ne vegye ténynek. Akik a Rádió Szentes mûsorát hallgatták, azoknak is elmondtam ezt a téves bejelentést. A valóságban 12 mázsa a kár, aminek 90 %-a kárász, a többi a régen ott élõ nagytestû ponty.
És most egy örömteli hírrel szolgálhatok: A rádióban élõben elkezdtünk a halpusztulásról beszélgetni, és egyszer csak a hangtechnikus hölgy jelezte, hogy élõ telefonhívás van a vonalban. Némi technikai átszervezés után hallhattam KIRÁLY ZOLTÁN (nem véletlenül írom csupa nagybetûvel) tógazda, tulajdonos hangját, melyben közölte, hogy hallgatva a mûsort, és értesülve a minket ért kárról, úgy döntött, hogy TÍZ MÁZSA horogérett pontyot ad nekünk, mintegy kárpótlásként azért, mert az utóbbi idõkben jelentõs mennyiségû halat vásároltunk tõle. Már nem emlékszem, milyen szavakkal köszöntem meg ezt a felajánlást, csak utólagosan gondolkodtam el, hogy ebben a részvétlen, könyörtelen világban lehet még ilyen segítõ szándék? És úgy látszik, lehet és van. Azt kívánom, hogy Isten áldása legyen rajta, és segítse élete során, hogy sikeres legyen minden ténykedése. KÖSZÖNJÜK KIRÁLY ZOLI!!!
Az üröm és öröm után azonban van még mirõl szólnom. Igen nagy mértékben elszaporodtak a tilos helyen, és az engedély nélkül horgászók. Szinte minden héten 6-8 feljelentést küldünk a halászati felügyeletnek. Ez köszönhetõ az ellenõreink éberségének, odafigyelésének. Köszönjük fiúk. És köszönöm azoknak a fiatal ellenõröknek is a munkáját, akik segítettek a pankotai tóról az elpusztult halak begyûjtésében. Szeptember 1-én kimentem a pankotai tóhoz, hogy megnézzem, mi a helyzet. Csend és tiszta vízfelszín fogadott. Ám ha felkavartam egy kicsit a vizet, azonnal vörösre változott a vízibolháktól. Hogy szemléltessem a mennyiségüket: 15 perc alatt egy helyben állva egy nylon harisnyából készített “plankton” hálóval két darab tíz literes vödröt töltöttem meg víz nélkül vízibolhával, amit lefagyasztva a kerti tavamban használok fel a koipontyok és az aranyhalak etetésére. Szept. 4-én ismét kimentem a tóra, és meglepõdve láttam, hogy se híre se hamva a vízibolháknak, és a víz kezd kissé opálossá válni, ami annak a jele, hogy megmozdultak a megmaradt halak.
Még egy hír: 5-én rendezte meg a Megyei Szövetség a tisztségviselõi versenyt az atkai Tisza holtágon, ahol csapatunk 5. helyen végzett, Mucsi Lajos egyéniben a 4.
Befejezésül arra hívom fel a tagság figyelmét, hogy az õszi telepítés – ami minden idõk legnagyobb telepítése lesz – utáni versenyekre minél nagyobb számban készüljenek. A telepítés után, október 22-én Matuzsálem kupa horgászverseny az ötven év felettieknek, majd 23-án Köztársaság kupa pontyfogó háziverseny az egyesület valamennyi nevezõje számára. Ne feledjék! 70 horgászhelyet tudunk kitûzni. Végül a szlogen: A halnak a vízben van a helye, csak annyit vigyél el, amennyire feltétlenül szükséged van.
Füsti- M. Lajos elnök