A BABOR vendége voltam II.

megujulas_viraga_1.jpgAz impozáns épület kétszázhatvan embert foglalkoztató gyár, és egyben irodaház recepcióján Elke, a bájos, mindig mosolygós és türelmes német kolléganõnk fogadott bennünket. Õ a cég európai partnereinek elméleti, és gyakorlati oktatója. Mindent tud.

Természetesen tolmács segítségével értekeztünk, amit rutinnal kezelt, hiszen mint értesültünk, heti váltásban érkeznek a tanítványok különbözõ nyelvterületekrõl. Füle már kezd megedzõdni a kelet-európaiak beszéde hallatán, no de a magyar! … az “ígen” és a “jah”már remekül megy neki, de az “egészségedre” még finomításra vár.
Elõször a gyakorlati oktatóterembe invitált bennünket, ahol kérte, álljunk körbe, és nézzünk magunk elé… Mint ha egy virágzó mezõben állnánk, és megelevenedtek volna egy gót füveskönyv avítt lapjai. Minden padlóburkoló járólapon más-más gyógynövény latin névvel ellátott, leheletfinom rajzolata. Lehajtott fejjel egy pár másodpercre némán gyönyörködtünk a látványban. Lehet, hogy odafenn Babor doktor is ezt teszi? Valami megérintett mindanynyiunkat, mert a hely szelleme kötelez.
– A gyártó részleg következik, – közölte Elke, és a “bezsilipezéshez” egyszer használatos védõöltözetet osztott szét közöttünk. Jelesen nem bennünket, hanem a gyártás higiéniáját óvták tõlünk, civilektõl. Tükör híján jót kuncogtunk egymáson, fõleg a fityulánk aratott nagy sikert. A hatalmas csarnokban komputerek vezérelte zárt rendszer mûködik. Óriási fémkígyók kötik össze a különbözõ stációkat. Az elsõ sorban történik az emulgálás, a termékgyártás legizgalmasabb állomása, a zsír és vizes alkotók összedolgozása. Egy kis ablakon megnézhettük a 75 Celsius fokon örvénylõ elegyet, melyet fokozatosan lehûlve, hatóanyagokkal dúsítva és illatosítva, fényes kuktákban, lustán morajló lapátok terelnek a végállomás felé. A gépek vajúdnak, és elegáns csomagolásban minõségi kozmetikai termékeket szülnek.   Leragadnánk még az  ampullázás fortélyainál, elhallgatnánk a szóróláng sistergését, de az idõ sürget. Lévén, vasárnap, engedélyt kaptunk, hogy egy pillantást vessünk a Babor cég “agyába”, a laboratóriumba, ahol a kutatók és munkatársaik már azt is tudják, hogy 2007-ben mitõl leszünk szépek.
Babor.jpgA tucatnyi színes fiola, üvegcse, esszenciák, kivonatok alaposan megmozgatták fantáziánkat, de tudtuk, egy jól nevelt kolléga itt nem böngész, nem szaglász, nem fogdos, és fõleg nem kérdez. Ez a hely nem publikus.
Csillogó vitrinek mögött nyomon követhettük az ötven év történetét, a következõ teremben, a múzeumban. Minden termékbõl egy-egy mintadarab kitöltötte a tárlókat, mégis a Babor márka jelképe, a virágok királynõje, a rózsa, a mindenkori dizájnhoz alkalmazkodó rajzos megjelenítése, volt a legszembetûnõbb. Üzenete már-már filozófia: elegáns, igényes, fenséges és egyetlen szál, nem több!
A következõ helyszín az elõadóterem, ahol minden nap két órán át hallgattunk kémiát, biológiát, követhettük vetített képeken az újdonságok sorát. Elõttünk az asztalon kis tányéron egy megkövesedett krizantém, vagy toboz, vagy mi? Kérdeztük Elkét. Hát igen, “õ” az, a megújulás virága. Öntsetek alá egy gyûszûnyi vizet, és figyeljétek! Ami ott lejátszódott, hihetetlen, mint egy gyorsított felvétel. A szemünk elõtt nyílt ki, és vált elevenné a porszáraz növényi “kövület”. Mint megtudtuk, a már kihalóban lévõ cserjék példányait Bulgáriában, arborétumban õrzik. A lepotyogó termésébõl pedig a Babor állítja elõ a megifjító esszenciát. 
Honleányi büszkeségem nem állja meg, hogy adalékként meg ne jegyezzem: már szemünk sem rebben a hírre, hogy a világon magyar ember nélkül sem fellõni, sem eloltani, sem megtalálni, sem megoldani nem lehet semmit, no de hogy ezt a kivételes ritkaságot is egy  Frivalaszky Imre nevû, szintén magyar botanikus fedezte fel, és Haberle Károly tiszteletére Haberlea Rhodopensisnek nevezte el! Erre mondjuk: no comment.
Elképzelhetõ, milyen izgalommal vártuk a gyakorlati oktatást, ahol úgy kozmetikusként, mint vendégként is megtapasztalhattuk a fiolákba zárt megújulás élményét. A következõ, befejezõ részben, errõl számolok be.

Nagyné Szabó Ilona
kozmetikus mester

2 hozzászólás “A BABOR vendége voltam II.” bejegyzésre

  1. Budai Fanni:

    Lesz-e a cikksorozat végén a beígért játék?

  2. Tamás Kata:

    A lap következő, december 10-i számában, a cikksorozat végén valóban lesz játék. Kérem figyelje a megjelenést! Köszönöm.

Itt lehet hozzászólni !

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.