A harmadik kötet is elkészült a szegvári leletanyagból
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Koszta József Múzeum között több évre nyúlik vissza az együttműködés, melynek eredménye a Szegvár–oromdűlői szarmata temető leleteinek tudományos vizsgálatát és feldolgozását bemutató szakkönyvsorozat immár harmadik kötetének megjelenése. Istvánovits Eszter és Lőrinczy Gábor kétnyelvű tanulmánykötetét Türk Attila, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, régész ajánlott a megjelentek figyelmébe, a múzeumban október 29-én rendezett könyvbemutató alkalmával.
Türk Attila, mielőtt átadta volna a szót Lőrinczy Gábor szerkesztőnek, felidézte a három kötet születését megelőző pályázati eljárás történetét. Kiemelte, a Szegvár-oromdűlői leletanyag európai jelentőségű régészeti gyűjtemény, örömteli, hogy évről-évre gyarapodik a tudományos feldolgozottsága.
Lőrinczy Gábor elmondta, hogy a leletek mentésével Trogmayer Ottó Széchenyi-díjas muzeológus, régész bízta meg. A szóban forgó 35 ezer négyzetméter terület feltárása 18 éven át tartó munkát jelentett. A 467 sír 968 objektumának alapos vizsgálata jelentős segítség nélkül lehetetlen lett volna – hallhattuk. Szegedi régészhallgatók, kubikosok, gépkezelők segítették a szakemberek munkáját. Lőrinczy Gábor, aki ugyancsak régész, muzeológus, egyetemi oktató, a leletanyagról megállapította, hogy Krisztus után az első században élt elhunytak maradványaira bukkantak. Komoly erózión átment két sírcsoportban 15 női, 15 férfi és 7 gyermek maradványait találták a szarmata korból. A férfiak egészségesen, idős korukban hunytak el. Megállapították, hogy további 59 sír nagyrészt ki volt fosztva. Képi illusztrációkat láthattunk a női, erősen díszített ruházatról, és annak tartozékairól. Az egyes fibulák, karperec szerű ruha összefogó pántok nagyon hasonlatosak más, térségi temetőkben fellelt tárgyakkal. Arra következtettek, hogy azonos műhelyben készülhettek. A nyakláncok, gyöngyök, kagylódíszítések keleti kapcsolatokra utalnak. A kifosztás ellenére is találtak néhány 2. századi római ezüst dénárt, fából faragott orsók maradványait. Maradtak leletek a lábbelik gyöngy díszítéséből. Az elhunyt lábához helyezték edényekben az élelmet. Találtak továbbá bronztükör maradványokat, feltételezhető, hogy a fegyverek a sírrablások alkalmával tűntek el a férfi sírokból.
Lőrinczy Gábor mesélt arról, hogy a nagy távolságra talált sírok magyarázatát is megfejtették. A viszonylag sekély, vájt koporsós sírokat körárok határolta, a sírhalmokat így sajátos módon alakították ki.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz