Az országos Múzeumok Őszi Fesztiváljához csatlakozott a csongrádi Tari László Múzeum egy nagyon figyelemre méltó és különleges gasztronómiai programmal. A látogatók olyan ételekkel és fűszerekkel ismerkedhettek szeptember 29-én, amelyek a középkori konyha szerves részét képezték. Használatuk hozzájárult a kor gazdag és bőséges lakomáinak egészséges íz harmóniájához.

---

A program keretében Kékegyi Dorottya antropológus (képen) előadásában olyan érdekességekről beszélt, mint pl. hogy a középkorban eleink még nem ismerték a paprikát. A gasztronómiai hagyományokban a Duna évezredeken át választóvonalul szolgált a nyugati kultusz és a keleti szkíta hagyományok között. Míg a nyugati népek, betelepülve, hozták magukkal a saját kultúrájukat, addig keleten a nomád, legeltetéses állattartás volt a jellemző – mondta. Szólt arról is, hogy az ásatások során az elhunytak fogazatáról vett mintákból megállapították, hogy milyen fehérje és ásványi anyag tartalmú ételekkel táplálkoztak a kora középkorban. Az ásatások során talált tárgyakat archeobotanikai vizsgálatoknak vetették alá, keresve a növényi és állati felhasználás maradványait.

Kékegyi Dorottya rávilágított arra, hogy eleink számos olyan fűszert használtak, amelyek mára feledésbe merültek. Már az ókor középső szakaszában is feltételezhető a gránátalma, a kínai datolya, babér, olajbogyó, vagy a tenger gyümölcseinek fogyasztása. A mai bográcshoz nagyon hasonlatos edényben azonban nem pörköltet főztek. A hús szárítására vasmacskát használtak, a hús tartósítását ily módon, valamint már füstöléssel is biztosítani tudták.
Hallhattunk az előadótól arról, hogy az 1600-as évekre tehető az első szakácskönyv megjelenése. Hazánkban a nyugati kultúra beáramlásával Mátyás király felesége, Beatrix udvartartásában megjelentek a káposztás ételek. A fűszerezés fontos szereplője volt pl. a borsikafű.

A paprika használata a magyar konyhában a 19. századtól, a Délalföldről terjed el. Sok ételben a gyömbért váltotta fel a paprika erős változata.
Kékegyi Dorottya beszélt az egyházak hagyományformáló szerepéről is. A gazdagság jelképeként szolgált a fehér kenyér, valamint a sáfrány használata. Az ürmöt borba áztatva, immunerősítőként fogyasztották. A csalánleves pedig a szervezet tisztítására szolgált, míg a zsálya a várandós nőket segítette.
Az előadás után a Sólyom Kompánia aranyozott fügével, középkori húsos pitével és gyömbérrel ízesített rizskásával vendégelte meg az érdeklődőket. Az ételek a 14. századi receptúra alapján készültek egy mai étteremben.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz

Aktuális lapszám: http://www.varosivisszhang.hu/?page_id=30031 A megújult E-Könyvtárban: bit.ly/3zOKySi

Ez a bejegyzés 2024 10 17 10:26-kor készült és a következő kategóriákban található: Merengö, Szabadidö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.