Gyógyító festmények a 2. sz. klubban – Róbert, a visszatérő…
Szentes város Gondozási Központja 2. sz. klubjában még péntek délig megtekinthető Kurunczi Róbert autodidakta festő kiállítása.
Az alkotó immár harmadik alkalommal mutatta meg festményeit az ellátottaknak és az érdeklődőknek. Ezúttal többen köszöntötték a mártélyi táj egyre inkább karakteres, mélységes ismerőjét.
Szabó Zoltán Ferenc polgármester először csodálkozott rá a képekre, a Tehetségbarát Önkormányzat cím birtokosaként arról beszélt, milyen fontos minden életkorban megtalálni az önkifejezés általi sikert. – A Tisza, a Körös, a mártélyi holtág látványára összeszorul a szívem – mondta. – Bele tudom gondolni magam a tájba. Ilyen csodáink vannak, ezért jó vidéken élni…
A festő barátja, Horváth Tibor szólt arról, hogy Mártély számára is a második otthont jelenti. Felidézte a faluházban és környékén rendszeresen megtartott alkotótáborok emlékeit, melyek során Kurunczi Róberttel elmélyült a barátságuk. Róbert sokat köszönhet Hézső Ferenc, Szalai Ferenc, valamint Szente-Varga Gergelyné tanárainak és Kérdő Ferencnének, a környék, a mártélyi táj festő elődjének. – Különösen nagyra becsülöm Róbert munkásságát, hiszen ő kemény fizikai munkát végez nap-nap után. Ezekkel a kezekkel így alkotni nagyon szép dolog – tette hozzá. – Alkotásaiban ösztönös, azonban magával hozta a nagyszülők kézügyességét, amit folyamatosan fejleszt. Kalandos úton jutott el az akrilfestésig, felvették volna a főiskolára, azonban a tanulmányok helyett a hétköznapok robotját kellett választania.
Horváth Tibor elmondta továbbá, hogy az alkotó 2000 óta fest folyamatosan, emlékezetből, fényképről, vázlatról. A környező településeken kívül láthatták az alkotásait Budapesten, de Németországban is. Komoly gyűjtő hálózattal rendelkezik.
-2001-ben a Horváth Mihály utcai klubban találkoztak először, és az alkotói fejlődést örömmel állapította meg Szebellédi Anna ny. intézményigazgató. A tájképeken már épületeket is ábrázol, sőt megjelent a portré is a kiállításon, ami kiváló. További sikereket kívánt Róbertnek a megújuló alkotómunkájához.
A kiállítás közönségét népdalcsokorral köszöntötte a Vadrózsák énekegyüttes is.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz