Az újabb találkozás margójára – Az első KÖZGÉ-s diákok
Egy nagyon régi tablókép már meg-megfakul, de az emlékek sohasem. Ki védőnő lett, ki gyógyszerész, míg megint más mezőgazdasági szakemberként dolgozta végig az aktív éveket. Ugyanazt tanulták, ám az élet különféle irányba irányította őket. „A háború miatt szalajtottunk…” mondta Erzsike néni, aki mindig aktív, közösségi munkát végző, mozgékony személyiség volt. Véradások, kirándulások, vacsorás rendezvények, s közben több száz ember zsongta körül. S ő ment, mosolygott, buszt szerzett és újra telefonált, már örök ifjan tanulta meg használni a számítógépet és az internetet. Ma így tartja a kapcsolatot a Dr. Sipos Ferenc Parkerdő Otthon lakójaként a külvilággal.
Ő Vajda Józsefné Erzsike néni, aki megszervezte a Szentesi Állami Közgazdasági Technikum mezőgazdasági tagozatának 1953-1954 évben végzett tanulói osztálytalálkozóját a Páterház Étterembe. A találkozóra április 25-én került sor. A 70 éves találkozón öt osztálytárs tudott megjelenni, egy osztálytársuk levélben köszöntötte a többieket. Erzsike néni visszaemlékezett az iskola avatójára, hiszen ők voltak az első KÖZGÉ-s osztály.
A találkozón részt vett a jogutód intézmény, a HSzC Boros Sámuel Technikum két tanulója, Géczi Zsófia Katalin és Papp Enikő, az iskola 12. évfolyamos Dobó-díjas diákjai.
A jó hangulatú találkozóra az osztálytársakat hozzátartozók is elkísérték és köszöntötte a 70 évvel ezelőtt végzett diákokat Szabó Zoltán Ferenc polgármester, valamint Agócs Lászlóné, a Szociális és Egészségügyi Bizottság elnöke úgyis, mint Erzsike néni egykori munkatársa, napjainkban pedig segítője.
Az osztálytársak meghatottan emlékeztek vissza a korabeli diákévekre, és beszámoltak arról, hogyan telnek ma a napjaik. A diákok pedig tájékoztatták őket arról, hogyan és milyen tantárgyakat tanulnak ők, s persze a gép- és gyorsírás tanításában azóta bekövetkezett változások is komoly beszédtémává értek. A ma diákjai a 10. évfolyam után választhatnak, hogy vállalkozási szakon vagy számviteli ügyintézőként folytatják a tanulmányaikat, ők tovább tanulják a gépírást – hallottuk a fiataloktól.
Érdeklődésemre a tanulók elmondták, nagy megtiszteltetés számukra, hogy eljöhettek erre a rendkívüli osztálytalálkozóra. Elképzelték, milyen lesz majd, ha saját osztályuk találkozik ennyi idő múltán. Nagyszerű dolog az is, hogy a történelemkönyv lapjairól tanultak az életben is visszaköszönnek, hiszen máris mennyi mindent megtudtak az iskolájuk indulásáról, az akkor tanult tantárgyakról, hagyományokról és szokásokról. Ezekkel az élményekkel, boldogan tértek vissza a következő órára.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz