Petőfi Cukrászda csak egyszer volt…
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Közéleti Kávéház című programsorozat. A 2005-ös esztendőtől, olykor egy kis szünettel, politikamentesen, finom sütemény mellett a 2008-ig üzemelő Petőfi Cukrászdában, ahol Dr. Dobos András és Horvát Zoltán (Dobos Team), szerdánként fogadta vendégeit. Az első beszélgetőtárs Szirbik Imre polgármester volt, ő a stafétát dr. Tóth Gyula mesteredzőnek adta át, aki pedig dr. Csíky László orvos-szobrász meghívását javasolta. Így ment tovább a staféta, egészen a cukrászda bezárásáig, vagy azon is túl? Igen, 44 hónapon át. Vendég volt Andrikó Feri bácsi, de még Zsohár Árpád is… Majd a Petőfi Cafe, azaz az épület egy részének újranyitásával folytatódott a hagyomány, amelynek mai utódaként tekinthető az Életmód parti beszélgetés sorozat.
Az előzményekre is emlékezett Horvát Zoltán ny. cukrászmester, a Petőfi Cukrászda egykori üzemeltetője a február 20-án rendezett Életmód parti vendégeként a Tóth József Színház és Vigadó szalonjában.
A beszélgetést Torday Henrietta vezette, és kiegészítette az elhangzottakat két brigádnapló is, amelyek az 1970-es, ’80-as évek történéseit őrzik hitelesen.
Horvát Zoltán cukrászmester a lovak szeretetét édesapjától örökölte. A Kossuth téri Általános Iskola elvégzése után Kiss Antal invitálta őt a vendéglátós pályára, mondván: „Ott éhen nem halunk!” Kiss Antal később a Petőfi Étterem helyettes vezetője lett, Horvát Zoltán pedig a cukrászda irányításában vállalt oroszlánrészt.
De ne ugorjunk ennyire előre, mert – amint hallhattuk – az inas évekhez a kevésbé szakmai feladatok is hozzá tartoztak, mint Hegedűs Kálmán bácsi kemény kiképzésének velejárói. Ráadásul a sütemények készítői egyikből sem ehettek egy falatot sem. Lehetett azonban motort mosni, a Fagyizó ablakát letakarítani, pakolni, hozni, vinni, amit kellett. Legalábbis az 1971. évi szakmunkásvizsgáig sok minden belefért a három műszakba.
A Petőfi Cukrászda folyamatos népszerűségét mi sem bizonyította jobban, mint hogy ellátták az egész környéket süteménnyel Szentestől Szegedig, Szarvastól Orosházáig.
A sok-sok munka mellett azonban maradt idő sportolni, több sportágba belekóstolni. Ezek voltak Horvát Zoltán számára az atlétika, a foci, az asztalitenisz, a vízilabda, de még a sakk és a horgászat is. Miközben a cukrászda vitrinjei sosem ürülhettek ki, közben azért a mesterlevelet is megszerezte az idén 70. életévébe lépő Horvát Zoltán, mégpedig a szegedi Z. Nagy cukrászatban vizsgázva.
A 7.00 és 20.00 óra közötti nyitva tartásba a heti három lakodalom kiszolgálása is beletartozott. Készített menyasszonyi tortát az utolsó pillanatban, de 50 zsúrtortát is azért, hogy a vendégek egymáshoz dobálják. 1981-ben lett üzemvezető. Mesélt arról, hogy sokat tanult a Talmácsi családi cukrászat mestereitől, tőlük származott pl. a ráma kocka. Voltak saját sütemények, mint a Petőfi kocka, de olyan időszak is adódott, amikor évekig 1500 számra sütötték a lángost, céges megrendelésekre.
A két brigádnapló a Dobos (a torta névadója után) brigád életét örökíti meg. A kollektíva együtt ment színházba, szalonnasütésre vagy vidámparkba. Máskor egyszerűen csak beszélgettek, s persze, megünnepelték a jeles eseményeket. Például azt, hogy Kiváló szocialista brigád lettek. Nem csoda, hiszen támogatták a nevelőotthonos fiatalokat is, sőt üzemlátogatás keretében bemutatták nekik a szakma fortélyait.
Horvát Zoltán 1993-tól 2008-ig vállalkozóként üzemeltette a cukrászdát, alkalmazkodva a változásokhoz, mégis ital- és cigarettamentes kiszolgálóhelyként tartva meg azt. Számunkra, emlékezők számára bevillant kedvelt süteményünk íze és illata, s persze a lovas élmények is, és az a sok-sok emlék, amely a rendezvényekhez, Horvát Zoltánhoz, a helyi képzőművészekhez kötődik, mert, hogy kamara kiállítások is voltak az egykori Petőfi Cukrászdában. Köszönjük Zoli, további hosszú, boldog, egészségben teljes éveket kívánunk!
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42233 online lapszámunk 4. oldalán.