A görbe bögre más, de – nem hibás… – Murphyék “kapuja” most is nyitva áll
Február elején, két bemutatón láthatta a szentesi közönség Szőke András legújabb helyi vonatkozású filmjét, a Brigádnaplót. A film betétdalát Mészáros „Murphy” Gábor szerezte, aki zenész és zenetanárként, zeneszerzőként, szentesiként kapta ezt a feladatot. Jól emlékszünk még rá, az általa alapított Tücsök zenekar koncertjeiről, a Coctail koncertekről, vagy a zeneiskolából. A mai napig alapító elnöke a Szív – Hang Kulturális és Egészségnevelő Egyesületnek, ami ugyancsak Szentesen kezdte meg tevékenységét.
–Gábor, visszatérve a Brigádnaplóra, hogyan született a filmzene és annak két féle szövege?
-Amikor Szőke András rendező megkereste a film ötletével Mészáros Zoltán producert, megkérdezte, hogy a régi Murphy Band zenekar vezetőjét ismeri-e, mert mindenképpen vele szeretne dolgozni a műsoros est jelenetben. Zoltán biztosította Andrást, hogy összehozza a közös munkát, mivel az öccséről van szó. Az első perctől megtaláltuk a hangot Andrással. A Zenebona egy régebben született dalunk, amely a gyermekműsorokban szerepelt, ám András nagyon megszerette – mesélte Murphy, majd így folytatta:
-Az eredeti szöveget a Tücsök Zenekar egyik alapítója és oszlopos tagja, Labádi Krisztina írta, aki sajnos már nincs köztünk. Nagy szeretettel emlékszünk rá, remek ember és zenésztárs volt. András azt kérte, hogy változtassunk a szövegen a film hangulatának, témájának megfelelően. Ezért kértem meg feleségemet, Marcsit. Ő írta át a filmben hallható formában.
-Miután kész volt a szöveg, kellett egy zenekar is, aki a filmben elő tudja adni, azon a bizonyos műsoros esten. Így hívtam össze a régi Murphy Band néhány tagját: Abebe Danit, azaz Bebét, Varga Zoltánt, aki basszusgitáron játszott. Kiegészültünk Nagy Attilával, aki dobon zenél, Zelei Gáborral, aki gitározott és nagy büszkeségemre a kisfiammal, az ifjabb Gáborral, a “kisdobos”-sal, ő a filmben kongán játszott.
–Már Marikához is fordulok. Milyen emlékeitek vannak a Petőfi komplexumról? Szüleitek meséltek-e a korabeli bálokról, sztorikról?
-Én Nagymágocson nőttem fel, középiskolásként kerültem Szentesre. Nekem egy csoda volt a kis faluból ide járnom Szentesre. Imádtam a cukrászdába menni, ünnepnapnak számított, ha a zsebpénzemből ki tudtam spórolni egy sütizést a barátnőmmel. A szüleim sokszor elmesélték, hogy az 1910-es években az egyik ősünk arról volt híres, hogy a lován ülve sétált be az étterembe és úgy kérte ki a rendelését. Ráadásul itt vesztette el kártyán a családi birtokot… Ami sokkal szívmelengetőbb emlékem, az pedig Gáborhoz kötődik, ugyanis a Petőfiben ismerkedtünk meg, mivel a zenei élet egyik központja szintén itt volt. Igen hamar lett a barátságból szerelem, aztán házasság.
Éppen ebben az évben vagyunk 30 éve házasok. Ezért is különösen örültünk, hogy visszatérhettünk a bemutató alkalmával a csodálatos “Petőfibe,” és itt volt velünk a három fiunk is.
–A főváros mennyivel nyitott meg több lehetőséget Murphy számára zenészként?
-Nyolc éve élünk Budapesten. Nagyon nehéz volt beilleszkedni a pesti, folyton nyüzsgő életbe, de megérte. A Tücsök Zenekart sikerült új tagokkal feléleszteni, azóta is töretlen sikerrel járjuk az országot, de a határainkon túl is népszerű a zenekar. 2019. átütő sikert hozott nem csak nekem zenészként, hanem feleségemnek is. Marcsival már régóta dolgoztunk együtt, mert jó dalszövegeket ír, amit kevesen tudnak róla. 2019-ben a legnagyobb meglepetésünkre Vígh Arnold, szintén szentesi zenész barátunk azt mondta az egyik közös dalunkra, hogy ezt küldjük be az akkor még Eurovíziós dalverseny magyar fordulójára. Megmutatta Oláh Gergőnek, aki szintén ezen a véleményen volt és elvállalta, hogy elénekli, megméretteti magát a versenyen a „Hozzád bújnék” c. dalunkkal, amely a nevelőotthonban élő gyerekek helyzetére hívja fel a figyelmet. Óriási siker volt, egészen a döntőig menetelt a dallal. Közel 1 millióan látták a videóklippet a Youtube-on. Utóélete is lett a dalnak. Oláh Gergő 20 állomásos koncertsorozatra indult és nevelőszülőket toborzott. Tulajdonképpen ez lett az első érzékenyítő programunk, erről később még beszélünk.
A tanítást sem hagytam abba, egy alapfokú művészeti iskolában tanítok és itt is nagyon klassz gyerekekkel hozott össze a jó sors – válaszolta és hozzátette:
-Említetted a Szív-Hang Egyesületet, amelynek fő küldetése a gyerekek zenei nevelése és érzékenyítő programok szervezése. Ebben az évben az „Ízek – Rímek – Ritmusok – Hidak, melyek összekötnek” programunk lesz a legnagyobb rendezvényünk. Budapest Főváros Önkormányzata és a Pro Cultura Urbis Közalapítvány támogatásával ezen a rendezvényen ünnepeljük Budapest 150. születésnapját, mostani lakóhelyünkön, a 16. kerületben. Nem maradunk szentesiek nélkül ezen a rendezvényen sem. Középiskolásoknak kiírtunk egy novellaíró pályázatot. A beküldött művek elbírálásához segítséget kértünk a szentesi Krúdy Gyula Baráti Körtől és meghívtuk őket a rendezvényünkre.
-Az érzékenyítés fogyatékos embertársaink irányába itt sem maradhat el, felkértünk olyan szervezeteket, akik azért dolgoznak, hogy nehezített élethelyzetüket megkönnyítsék és felkarolják a legrászorultabbakat. Büszkék vagyunk arra, hogy a Vakok Iskolájával szoros együttműködésben már több jótékonysági koncertet adtunk vak, látássérült és értelmi fogyatékos gyermekeknek. Gyűjtöttünk halmozottan hátrányos helyzetű gyermeknek speciális szemüveg vásárlására. A gyűjtés mellé állt Magyarország legnépszerűbb gyerek zenekara, az Alma együttes is.
–Milyen újdonságra készültök az egyesülettel?
-A fentebb említetteken kívül ebben az évben elindítjuk az eddigi legnagyobb projektünket a Görbe bögre – más, de nem hibás programunkat. Sok-sok görbe bögrét szeretnénk a kezekbe adni és bebizonyítani, hogy ebben is ugyanolyan finom a kávé, mint egy normál bögrében. Ezzel szeretnénk érzékenyíteni a társadalmunkat a fogyatékosság elfogadásának irányába, amely jelenleg sok sebből vérzik. Attól, hogy ők mások, még nem hibásak, csak nehezített helyzetük miatt másként oldják meg azt, ami az egészségeseknek pofonegyszerűnek tűnik – magyarázta Marika.
-Türelemmel, megértéssel forduljunk feléjük, ismerjük meg az életüket és közelebb kerülhetünk hozzájuk. Felfedezhetjük értékeiket és megtanulhatjuk, hogyan lehetünk együtt erősebbek – tette hozzá.
-Gyerekkorom óta látássérültként élem az életem – vette át a szót Gábor – és az a célom, hogy jó példával álljak a sorstársaim elé. Bebizonyítsam, hogy így is sikeres, boldog életük lehet. Épp ezért több jótékonysági koncertet is tervezünk.
–Jelképesen lapozzunk azért vissza szentesi emlékeitek könyvében, melyekre gondoltok vissza a leggyakrabban?
-Természetesen a fantasztikus zenés rendezvényekre, a fellépésekre, a fellépések utáni örömzenélésekre, a házibulikra – folytatta Gábor. – A hagyománnyá vált “Murphy” bulikra, amit minden év augusztusában tartottunk a hatalmas kertünkben. Akkor megjelent Szentes színe-java, nyitva állt a kapu, az jött be, aki akart. Emlékezetes volt, amikor közel 100-an fordultak meg nálunk egy ilyen buli alkalmával. Köztük volt Kárász Zénó, Bajomi-Nagy Gyuri, Bebe, St. Martin és a szentesi zenész barátok sokasága. A Kurca Party Coctail partyk emléke szintén büszkeséggel tölt el és a zeneiskolában eltöltött 15 év is emlékezetes számomra. A tanítványok szeretete vitt tovább a pedagógusi pályán. A barátainkra mindig szívesen gondolunk vissza, jövünk, ha hívnak. A gyerekeink itt születtek, ezért mindig is Szentes lesz a nagybetűs szülővárosunk.
–Visszatérnétek-e ide, ill. mi-minden kellene, hogy együtt legyen ehhez?
-Mivel a nagy fiaink is Budapesten élnek és itt tették le párjukkal a közös életük alapjait, azt gondolom, Pesten vagyunk most otthon. Szívesen jövünk látogatóba, családhoz, Lecsófesztiválra, de a fővárosban találtuk meg a kiteljesedésünkhöz a feltételeket. Folyamatosan figyeljük a fiatalabb generáció munkálkodását. A Just zenekar Szentesről szóló dalát nagyon szeretjük és szeretnénk nekik ezúton is gratulálni a sikereikhez. Rendkívüli szorgalom és tehetség van mögöttük.
-Nagyon büszkék vagyunk Szentesre, mivel azt látjuk, hogy (ahogy Szőke András is szokta mondani) mindenhol vannak szentesiek. Valóban nem tudsz olyan helyre menni, ahol ne botlanál bele legalább egy szentesi tehetségbe.
–Gábor, Marika, köszönöm a beszélgetést!
-Nagyon szépen köszönjük mi is a lehetőséget és megköszönjük mindenkinek, akik gondolnak ránk.
Dömsödi Teréz
Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42233 online lapszámunk 2. és 6. oldalán.