Megelevenedő Brigádnapló a ’70-es évekből – Szőke András és csapata a Petőfiben
A napló előkerült, ráadásul folytatásaival. Kézzel vezették, rajzolták, a régi fényképeket gondosan beragasztgatták, és a szocialista brigádok kiemelkedő eseményeit, az ünnepek alkalmával történteket így dokumentálták a dolgozók. Ma történelem az utókornak. Így volt az 1970-es években, nem csak Szentesen, a Petőfi komplexum életében, szerte a „legvidámabb barakkban” mindenhol. Szőke András Balázs Béla-díjas, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével is kitüntetett humorista, színész és rendező legújabb szentesi vonatkozású filmje, a Brigádnapló ezért minden korosztályhoz, a széles közvéleményhez szól, s talán tükröt is tart.
A
városunkban február 5-én tartott filmbemutató előtt a szentesi, és az időközben
„szentesiesedő” alkotótársak a közös munkáról így vélekedtek:
Zelei Gábor pincér, „Cérna”- a Szolnoki Szigligeti Színház művésze megköszönte
Szőke Andrásnak a közös munkát, s mindazt, amit tanulhatott, merthogy sokat
tanult tőle – mondta.
Bede Róbert mesterszakács, konyhafőnök, „Konyak”- 2006 óta főztünk együtt
Andrással, aminek az lett a vége, hogy mára legalább jól főz. Szerepem szerint
sokat ittam, de a leghálásabb azért vagyok, hogy a művészek befogadtak maguk
közé.
Györgyi Anna színművésznő, a mindig kedves és figyelmes cukrászműhely vezető –
A harmadik közös filmünk Andrással, különleges kapcsolatunkban. Nem sokat
beszélünk, de valahogy fél szavakból megértjük egymást.
Vida Péter a keringőkirály Elvisz, a pincér – Miskolci gimnazista éveimben csodáltam a Szőke-filmeket. Egyszer csak ott találtam magam. Bár titok még előttem, milyen lett a film, de örülök, hogy András meghívott, s ha hív, máskor is örömmel megyek.
Szarvas
József hentes, „Bundás”, a visszahúzódó házőrző és segéd szakács – Miért engem
választott, hisz én színész vagyok! András szeretetteljes filmcsinálást végez,
nagy szakmai élmény volt vele a munka, s közben sok másról is nagyon jókat
beszélgettünk.
Gáspár Tibor a pék „Deci”, a közösség bölcs nagy bohóca – szentesi emléket
idézett fel András édesapjáról, a gimnáziumi évekről és az akkori egyszerű
ételekről.
Szőke András
színész, rendező – minden közreműködőnek név szerint megköszönte a munkáját és
tapsot kért nekik. Mészáros Zoltánnak is, aki civilben a HUNOR COOP ZRt.
vezérigazgatója, ám a film producere, s abban a kirendeltség-vezető és a mesélő
alakítója is.
Mészáros Zoltán érdeklődésemre, melyik szerep volt a nagyobb kihívás, a
produceri, vagy a színészi alakítás, ezt válaszolta:
-A produceri munka nagyon hasonlít a mindennapi feladataimhoz, nem volt annyira
nehéz, mint Györgyi Annával az a három jelenet, amelyet megpróbáltam rögtönözve
megoldani. Mire Anna rám szólt, hogy a szerepet meg kell tanulni, le van írva a
forgatókönyvbe!… Ez volt a legnehezebb számomra…
-Van valami a levegőben, hogy Szentes ennyi filmötletet ad, s hogy ennyi művész
tudja innen a karrierjét aprópénzre váltani – fogalmazott Szabó Zoltán Ferenc
polgármester, aki nagy várakozással, a film országos sikerében bízva ült le a
nézőtérre. A film elkészítését Szentes Város Önkormányzata is támogatta.
Kép és szöveg: D. T.