Plakátok a szentesi utcákról – Hogyan formálták a közvéleményt?
A Szentes Városi Könyvtár a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád-Csanád Vármegyei Levéltárával közösen második világháborús plakátokból rendezett kiállítást a könyvtárban. A kiállítás anyaga válogatás a Szentesi Levéltárban őrzött mintegy 50 második világháborús emlék közül, melyek egy kicsi szeletét teszik ki a levéltár több ezres plakát gyűjteményének.
A kiállítást december elsején Vágvölgyi Zoltán könyvtáros (képen) ajánlotta a megjelentek figyelmébe, aki a plakátokról Csukás István: Keménykalap és krumpliorr c. regényéből maga Lópici Gáspár: „Én vagyok az utca hírmondója, én irányítom a közvéleményt” gondolatát idézte fel. A plakát (falragasz) jellemző tulajdonsága tehát, hogy hírt ad valamiről. Korábban volt a hírmondó, a kisbíró, aki kidobolta a településeken, hogy ki mihez tartsa magát. A XX. század elején még a moziműsort is kidobolták a kisbírók – hallhattuk.
A plakát megrendelői, kereskedők, cégek, politikai pártok, egyéb szervezetek hamar rájöttek arra, hogy a plakátot az emberek befolyásolására lehet használni. Eszmét, gondolatot, ideológiát akartak adni az embereknek, s ha ezekkel valaki minél többször szembesül, annál jobban rögzül a fejében az üzenet.
A második világháborúban készült plakátok többnyire propaganda célt szolgáltak. Különösen háború idején fontos a megfelelő kommunikáció. A kiállításon 1941. június 22-től, amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, egészen Horthy Miklósné segítségre felhívó plakátjáig, láthatók elrémisztő, vagy segítségkérésre irányuló plakátok 1944 augusztusáig, a Vörös Hadsereg bevonulásáig.
Harald Roosevelt írt könyvet Propaganda a világháborúban címmel, amelyből Vágvölgyi Zoltán idézett. „A nemzetközi háborús propaganda elképesztő dimenziókat öltött a legutóbbi háborúban, mert a totális hadviselés szükségessé tette a polgári tudat mozgósítását is. Egy kormányzat sem remélhette, hogy győz egy mögötte álló egységes nemzet nélkül. Egy kormányzat sem rendelkezhetett egységes nemzettel anélkül, hogy kontrollálta volna az emberek gondolkodását.” A plakátok igyekeznek tehát kontrollálni a gondolkodást, különösen világháború idején. Másrészt a plakát démonizálta az ellenfelet. A másik oldalon pedig az erkölcsi fölényben álló felet ábrázolta velük szemben. A plakát nem csak szövegszerűen, hanem vizuálisan is felelt a nemzet egységes gondolkodásáért. Ezeket a plakátokat a kor grafikus művészeivel terveztették. A kiállítás december 14-éig még látogatható.
Kép és szöveg: dite
