Szemelvények a helyi nótázás történetéből – Emlékezés id. Gábor Pista prímásra
Repülj fecském… címmel rendezett magyar nóta estet a Zöldág Hagyományőrző Szakkör az ifjúsági házban november 10-én délután abból az alkalomból, hogy a Népzenészek tere 20 évvel ezelőtt létesült. A rendezvényt a szervezők egyúttal a legendás szentesi származású prímás id. Gábor Pista emlékének is ajánlották.
Szabó Zoltán Ferenc polgármester megköszönte id. Gábor Pista gyermekeinek, Istvánnak és Zsuzsannának, hogy eljöttek a rendezvényre, s együtt emlékezhettünk arra az időszakára városunknak, amikor – a Petőfi éttermet is beleértve – 8-10 olyan szórakozóhelye volt a városnak, ahol élőzenekar játszott. Id. Gábor István 1912 és 1976 között élt, de mondhatjuk a másik hírességet, Lehota Lajost (1911-1992), s persze másokat, akik jó esetben nem tartották magukat „kottistáknak” azaz nem voltak kottaismerők, de mégis tisztességgel átvették és átadták a népszerű dallamokat közönségüknek.
Az 50-es, 70-es években a Halász csárda, az Aranykalász, a Fekete bárány, az Acél, a Zöldfa voltak ilyen cigánymuzsikusok által rendszeresen látogatott szórakozóhelyek.
Id. Gábor Pista azonban szép karriert futott be dalszerzőként is – idézte fel a polgármester.
Hankó Györgyné Márta, a szakkör vezetője visszaemlékezett a 20 évvel ezelőtti téravatóra, ahol beszédet mondott Hankóczi Gyula, aki zenei gyűjtéseket folytatott Szentesen is. Közreműködött továbbá Balla Zoltán és felesége néptáncospár is. Majd Kosztolányi Dezső: A mi nótáink című írásából olvasott fel részleteket Jászné Gyovai Ágnes. Klarinéton közreműködött Szabó Csaba, citerán pedig Balla Tibor Arany Páva-, Kóta-, és Vass Lajos díjas népzenész. A szakkör tagjai helyi vonatkozású gyermekjátékokat mutattak be.
Részletek hangoztak el még a Cigányzene történetéből, de azt is megtudhattuk, hol a hegedű lelke, és Fráter Lóránd hogyan muzsikálta le a büntetését. Id. Gábor Pista, aki ezen a napon 111 éve született, dallamokat szerzett, a dallam volt meg először, s ahhoz találta meg a szerző a megfelelő szövegírót. Mivel szerzője van, ezért mondjuk a nótákra, hogy műdalok. Id. Gábor Pistára a szentesi Borbás Miklós így emlékezett: Középmagas, mindig elegáns ember volt, a Petőfiben játszott. Ember volt az embertelenség korában. Tagja volt több zenekarnak is. A Szűrszabó utcában laktak.
id. Gábor Pista felmenői négy generáción át voltak a hegedülés mesterei, cigánymuzsikát játszottak. A jelenlévő ifj. Gábor István már a jazz zene világában van otthon, szaxofonon is játszik.
Id. Gábor István a technikás műveket szerette játszani, tanítványokat azonban nem vállalt, nem szeretett tanítani. Ismerte az „asztalozás” 200 éves hagyományát, amikor külön fizetségért eljátsszák a zenészek a vendég nótáját. A hallgatótól a csárdásig rabul ejtette a zene bűnös ereje – ahogy fogalmazott.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
