Kovács Ivánné Pirikét bútorfestõ népi iparmûvészként ismerjük. A városi könyvtárban szeptember 11-ig látogatható kiállításon a Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátus által zsûrizett, dicsérettel elfogadott két munkája, egy “Tavaszi szél vizet áraszt” c. falikép, valamint egy iratos leveles ládika fiókkal és ládafiával, is látható.

Pirike otthona valójában a névjegye, a rendezett, szép kert hangulatához a saját festésû, népi motívumokkal díszített kerítés mesterien illeszkedik. Mivel a könyvtárban rendezett kiállítás elõtt beszélgetünk, egy-egy friss alkotás szívja magába a nap melegét a kertben. Hamarosan egy szolid, nyugalmat árasztó kis épületbe tessékel, hogy elámuljak az ott látottakon. Pirike ugyanis felfedi elõttem a kincseit.
Azt mondja, fontosnak tartja identitásunk erõsítését, s mivel életét hagyományaink feltárásának és továbbadásának szentelte, a gyûjtõ szenvedélye nem csak a szûk szakmai érdeklõdésében merül ki. Évtizedek óta gyûjt ugyanis minden használati tárgyat, ami régi, lehet az népviselet, bármilyen e-gyedi kézimunka, szõttes, falvédõ vagy éppen népi gyermekjáték. A sok-sok tárgyból mára állandó kiállítást rendezett be, amelyet szeretne minél több szentesinek és vendégének, azaz az ide látogató turistáknak megmutatni.
Miközben a felnõttek megismerkednek a gyûjteménnyel, mert az idegenvezetést is Pirike végzi, a kisebb gyerekek játszhatnak Pirike férjének találmányával, a Korbil nevû ügyességi játékkal. A vendégek tájékoztatását szívesen kiegészíti szövésbemutatóval, vagy egyéb kézmûves fortély ízelítõjével, – halljuk tõle.

 S miután kinézelõdték és kijátszották magukat, helybõl választhatnak az otthon maradottak számára egyedi, valódi értéket képviselõ népi iparmûvészeti ajándéktárgyat, amelyet természetesen Pirike készített.
Visszatérve a gyûjteményre, nem mulasztom el megkérdezni, hogy mely tárgyai a legrégebbiek.
– A legkorábbi féltett darabom egy 1828-ból való fonalgombolyító. Ezt egy 1892-es komáromi vésett, faragott láda követi idõben, – s ezeket meg is mutatja nekem.
– Van-e kedvenced közülük?
– Az itt található tárgyak több tájegységrõl valók. Mindig, amerre jártam, s ha megtetszett egy-egy kellõen értékes, különösen ritka kézimunka, vagy használati tárgy, mentem megvettem, – meséli. De a családi darabok mellett ajándékba kapott ritkaságok is vannak.
– Mindegyik a szívem csücske, ám valahányszor ránézek erre az 1914-bõl való falvédõre – mutatja – mindig összeszorul a szívem. Ezt olyan asszony varrta és használta, aki soha nem múló reménnyel várta haza férjét a frontról.

Hosszan sorolhatnánk, mi – minden található a kis épületben, de inkább azt javaslom, nézzék meg. Nem fognak csalódni. Elõzetesen a (63) 311-597-es telefonszámon lehet bejelentkezni. Ugyanezen a számon kell idõpontot kérni tõle akkor is, ha valaki egyedi kézmûves tárgyat szeretne készíttetni sajátmaga, vagy házasságkötés elõtt álló hozzátartozója számára, ill. bármely jeles alkalomra. S aki teheti, ne mulassza el a könyvtárban lévõ kiállítást sem megnézni.

Kép és szöveg:
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2009 07 06 22:05-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. A hozzászólások, és a visszajelzések is tiltva vannak.