Ismerd meg a jövődet!
A közelmúltban Egerben jártam egy barátnõmmel, hogy részt vegyünk egy hétvégi agykontroll tréningen. Mivel korábban már volt szerencsém megismerkedni ezzel az önfejlesztõ módszerrel, és csak pozitív tapasztalataim lettek, ezért döntöttem úgy, hogy ismét részt veszek rajta. Mivel ez egy egész napos rendezvény, a tréning közbeni szüneteket sokan barátkozással, tapasztalatcserével töltötték.
Ekkor ismerkedtem meg Ilonával, akit egy kisebb csoport vett körbe, és figyelmesen hallgatták fejtegetéseit az emberi sorsokról, a mindennapi élet megélésérõl. Kezdett mind jobban érdekelni az, amirõl beszélt, hisz a mai kor embereit most különösen foglalkoztatják ezek a kérdések. Mindenki éli a maga életét, de csak keveseknek sikerül azt igazán értékessé és tartalmassá tenni. Persze az is hasznos lehet, ha az ember megfelelõ útmutatást kap a rá váró jövõt illetõen.
Amint az késõbb kiderült, Ilona a Mátra lábánál fekvõ egyik kis faluban él. Szívesen fogad bárkit, és ad a kártya útmutatásai alapján megbízható, hasznos tanácsokat azoknak, akik kíváncsiak, és szükségét érzik annak, hogy egy kissé a várható történések ismeretében alakítsák az életüket.
– Hogyan ismerted fel, hogy jövõbelátó képességeid vannak?
– Már gyermekkoromban is “különlegesnek” éreztem magam, mert mindig a jövõt kutattam, érdekelt a misztika, a titok. Ha rágondoltam valakire, akkor biztosan találkoztam vele, vagy olyan dolgokat álmodtam meg, amik hamarosan be is következtek. Nagyanyám mindig mondta, hogy kis boszorkány vagyok, amirõl én azt hittem, hogy valami szégyellni való dolog, és nem is beszéltem róla senkinek. Abban az idõszakban az ilyen jellegû dolgok még furcsaságnak számítottak az emberek körében, szigorúan csak a materialista világnézet uralkodott.
– Felnõttként kezedhez nõtt a kártya…
– Tovább folytatódtak az ún. furcsaságok. Megtaláltam olyan tárgyakat – családon belül – amiket már rég kerestek, elveszettnek hittek.
Valahogy nem is csodálkoztam, hogy én ezeket honnan tudom. A kártyával apám halála után kerültem kapcsolatba. A bennem lévõ “tudás” valahogy ki akart fejezõdni, azt éreztem, hogy nekem ezt kell csinálnom, de azt nem tudtam, hogy miért. Ekkor Németországban éltem. Elõször egy tõsgyökeres, racionális gondolkodású bajor asszonynak Margá-nak vetettem kártyát. Én csak raktam, raktam a lapokat, elemeztem a múltat, jelent, jövõt a kevéske némettudásommal, és figyeltem Marga arcát. A kötetlen, mosolygós hangulat hirtelen komollyá vált, és megtudtam, hogy amikrõl beszéltem, az utolsó szóig igazak, mert megerõsített ebben. Innentõl kezdve, tudtam, hogy a sorsom megpecsételõdött.
– Mi ad számodra értelmet a jóslásnak?
– Jöttek hozzám sokan, különbözõ jellemû és korú emberek, de egy közös volt bennük: a szomorúság és a kilátástalanság. Tudtam azt, hogy ezek az emberek számítanak a tudásomra, mert szeretnének megoldást találni a problémájukra. Már belépéskor megérzem, hogy nagyon fontos számukra a kártya igazsága.
Aztán amikor túl vagyunk a kirakáson, elemzésen, akkor elkezdünk beszélgetni, és sokszor mindketten úgy érezzük, hogy idõtlen-idõk óta ismerjük egymást. Részletesen beszélnek arról, a-mit a kártya mutatott. Ilyenkor engem olyan boldogság tölt el! Érzem, hogy érdemes élni, és kiváltságosnak érezhetem magamat, mert a szomorút vidámmá változtattam, és lehetõséget adtam egy EMBERNEK, hogy megoldhassa az életét.
– Ez tehát a hitvallásod?
– Nem vagyok sem több, sem kevesebb, mint más ember. Élem az életemet, hol így, hol úgy. Egyet azonban tapasztaltam: a Jóisten megáldott ezzel az adottsággal, amit arra kell felhasználnom, hogy a hozzám forduló és bennem bízó emberek életét jobbá tegyem, sorsukat megkönnyítsem. Ezzel a tudással nekem soha – de soha – nem szabad visszaélnem!
Ilonával idõpontot a 06-70/551-4283-as telefonszámon egyeztethetnek, és kérhetik útmutatását. (x)