Hang nélkül segíteni
Május 21-23. között a „Születés Hete Fesztivál” szentesi rendezvényére került sor a Megyeházán, dicsérve a szervezõk áldozatos munkáját.
A színes program a felnõtteknek, a játékok pedig a gyerekeknek maradnak bizonyára sokáig emlékezetesek. A rendezvény legfiatalabb résztvevõje a két hetes Bodza volt, édesanyjával érkezett, aki megosztotta kismamatornás tapasztalatait az érdeklõdõkkel.
Tapasztalata igen nagy, hiszen a „két nagy” is csak két-, illetve ötéves, s õk is tornás babák. Jelenlétükkel emelték az elõadás színvonalát. Bebizonyították, hogy vannak olyan emberek, akik nem felejtik azokat, akik segítettek, vagy legalább megpróbáltak segíteni, amikor szükség volt rá. Kívánom, Bodza, maradj ilyen tündéri kislány, s ne feledd, egy mosoly, avagy elégedett babaszuszszanás mindenért kárpótolja azt, akinek szüksége van rá. Köszönöm Neked kis Tündér és Anyukádnak.
Volt még más esemény is június elején, s ez természetesen a tanév végéhez kötõdik. A „Venezia Pizzé-ria” dolgozóinak és vezetõinek jóvoltából már másodszor lehetett ünnepélyes évadzáró a Klúg Péter Alapfokú Mûvészeti Iskola színjátszóinak. A vidám társasági évértékelõ megbeszélés után finom pizza-uzsonna következett, amit ünnepi alkalomhoz illõ, szépen terített asztal mellett fogyasztottunk el. A gyerekekkel udvariasak és nagyon kedvesek voltak a vezetõk és alkalmazottak. Nemcsak ügyes szerepléseikkel, de példamutató magatartásukkal is megérdemelték a „Venezia Pizzéria” önzetlen támogatását, amivel hozzájárultak a sérült gyerekek öröméhez, támogatva színjátszó tevékenységüket. Õszinte köszönet mindenért, amivel megszépítették ezt a napunkat. Gyerekek, nektek is köszönöm a próbákat, az együtt töltött vidám, olykor kemény munkával töltött órákat.
Végül a harmadik nagyon emberi dolog, ami természetes volt mindenkinek, aki szervezett és örömet akart szerezni. A Hódmezõvásárhelyi Kozmutza Flóra Általános Iskola Csongrádi Tagintézményében négy tanuló fejezte be nyolcadik osztályos tanulmányait. Négy tanuló nem olyan sok, évzárón is el lehetett volna búcsúztatni õket egy verssel, és kész, de nem így történt. Készült szép meghívó, benne a ballagó diákok és osztályfõnökeik nevével, idézettel, mint ahogy illik. Ballagtak az épületben, majd következett a megható ballagási mûsor. Igaz, a búcsúztatók többen voltak, mint a nap ünnepeltjei, de ez nem zavart senkit, még az olykor-olykor könnyezõ vendégeket sem.
Elbúcsúztak a végzõsök is, megígérve, nem felejtik el az általános iskolájukat. Különös érzés volt, négy gyerekért izgult egy kis tantestület a szülõkkel, hogy minden rendben menjen. Izgultak ballagtatók és boldogok voltak az elballagó diákok. Eszembe jutott egy gondolat Geothetõl: “Ne olyannak vedd, amilyen, olyannak vedd, amilyen lehetne!”
A maroknyi pedagógus csapat megtette ezt, nem is gondolva, milyen nagy örömet szerzett négy családnak, és feledhetetlen élményt a gyerekeknek.
Miért írtam le ezt a három történetet? Mert az a közös bennük, hogy nem hangos szóval hirdetik gyerekszeretetüket, segíteni akarásukat. Szerényen megteszik csendben, természetesen. Ezért szívbõl jövõ köszönet jár nekik, egyszerûen ennyi: Köszönöm.
Szeretnék minden iskolás gyereknek szép nyarat kívánni, remélve, hogy családjuk körében töltik, sok élménnyel gazdagodnak. Pedagógus társaimnak jó pihenést és gondtalan nyarat kívánok, amit megérdemelnek
Kép és szöveg:
füredi zsuzsa