1959-ben 42 diák sikeresen érettségizett a Boros Sámuel Szakközépiskolában. Könyvelõi szakképesítést szerezve ki munkába állt, többen elsõ és egyetlen munkahelyükön, míg mások tovább tanultak, orvosi, tanári vagy jogászi pályára váltottak. Itthon vagy külföldön, de a tanultakat, az erkölcsi tartást, helytállást ebbõl az intézménybõl vitték magukkal.

Május 23-án találkoztak ismét, immár öt évtized múltán. Öt társuk “égi igazolással” volt távol, – ahogy Négyesi János (képen leghátul), a találkozót szervezõ egyik diáktárs összegzett. Õk: Gyarmati István, Bozó Lídia, Csatordai Rozália, Komlósi Imre és Rácz Ilona. Emlékük elõtt tisztelegtek, ahogy tanáraikra is szeretettel emlékeztek. Dr. Balogh Jánosra, aki jogot és politikai gazdaságtant tanított számukra, az anyagot adomákkal, anekdotákkal színesítette, – idézte fel alakját Várkonyiné Huppauer Katalin (képen a második sor jobb szélen). Frenyó tanár úr magyar nyelv- és irodalom tanáruk nagy hangsúlyt helyezett a szövegértésre. Hangosan olvastatta az akkori 15 éveseket. Szöllõsi Gézáné, aki a könyvelõi pályára készítette fel õket, nem engedett átírást a könyvviteli dolgozatban. A lekönyvelt adatok meghamisításáért ugyanis “csíkos ruha rács mögött, állami ellátással jár.” Aki javított, az egyesnél is rosszabbra számíthatott, – idézte fel Katika.
Akkoriban iskolaköpeny és diáksapka volt a kötelezõ viselet, ami Katika szerint a diákok közötti rivalizálást, az anyagi különbségek megnyilvánulásait szûkítette, tehát feltétlenül hasznos volt.
“Visszatekintve most már nem csak az ötven évre, furcsa világban éltünk mi. A háború idején születtünk, kisgyermekként éltük át a Rákosi diktatúrát, 1956-ban a középiskola felénél tartottunk. 1989-ben még aktív emberként éltük meg, hogy minden rossz volt, amit eddig csináltunk.  De mindig jobbat reméltünk. Alig jött be. Most már nyugdíjasként is ú-jabb és újabb nehézségek várnak ránk, pedig szinte valamennyien ismerjük már az orvosi rendelések idejét. Most még sokan itt vagyunk, számunkra az élet már csupa kisbetûs, de reménykedjünk, hogy gyermekeink, unokáink kötelességtudással, kitartással helyt állnak az életben” – fogalmazott Négyesi János, ny. tanár osztálytárs köszöntõjében.

Lejegyezte és fotó:
Dömsödi Teréz

Ez a bejegyzés 2009 07 02 14:52-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.