Miért kezd el valaki levelezni egy elítélttel? – Nekünk egy levél, nekik ablak a kinti világra
Életünk tengerén egy hajóban utazva viharok nehezíthetik meg az előrehaladásunkat. Ám ennek ellenére igyekszünk úgy kormányozni, hogy kijuthassunk a partra, és így elérhessük a tervezett céljainkat.
Viszont vannak emberek, akik a viharok ideje alatt elveszítik irányításukat a hajójuk felett, és olykor reményt vesztett, és embert megpróbáló helyen találják magukat, távol a parttól és a tervezett céltól. Ilyen hely a börtön is, ahol a körülvevő hullámok sokakat végleg a mélybe nyomnak, ha nem kapnak időben mentőövet, amelybe kapaszkodva legalább a felszínen tudnak maradni. A börtön falain belüli életet nem ismerő emberek talán el sem tudják képzelni, mit jelent az elítéltek számára, hogy szabadságuktól megfosztva kell tölteni a napjaikat. Sokaknál ez az idő súlyos évtizedekben mérhető, de bizony vannak olyanok is, akiknek semmi reményük arra, hogy valaha is visszakapják a szabadságjogukat, amely születésükkel megillette őket.
Senki nem születik bűnözőnek, csak az élete bizonyos szakaszában válhat azzá. Sok esetben a körülmények nyomásai hatására követnek el olyan súlyos dolgokat, melyek törvénybe ütköznek. A világi törvényszék meghozza számukra az ítéletet, olykor vitatható hogy jogos-e vagy sem a mértéke és az ideje.
Miután letöltik méltó vagy méltatlan büntetésüket, kilépve a börtön kapuján a társadalomba, mint egy megkülönböztető bélyeget hordják magukon továbbra is a börtön éveit, annak ellenére, hogy leülték a rájuk kiszabott időt, és nagyon sokan őszintén megbánták bűnüket.
Ismerjük a mondást “a börtön falaiban mindenkinek van egy téglája.”
Vagyis senki nincs arról bebiztosítva, hogy nem fogja egyszer belülről szemlélni ezt a téglát.
Mielőtt még lakóvá válna szívünkbe az előítélet, és általánosságban gondolkodnánk a börtönbe került emberekről, levelezés útján ismerjünk meg olyan fogvatartottakat is, akik valóban megbánták tetteiket, és elindultak a keskeny úton, amely már nem az addigi életükbe viszi vissza őket, hanem egészen más irányba.
Ennek megtartásához szükséges a kintről jövő segítség, amelyet leveleink által biztosíthatunk azok számára, akik igénylik.
Több mint két éve csatlakoztunk férjemmel a Mécses Levelezőszolgálathoz. Ennyi idő után visszatekintve bátran mondhatjuk, hogy soha nem bántuk meg ezt a döntésünket.
Sőt, megerősítette a házasságunkat, nyitottabbá váltunk egymás felé.
Férjem hitelesen van jelen, hiszen ő ismeri a börtön világát belülről is, saját tapasztalatai által. Igaz húsz éve hogy szabadult, de vannak emlékei, és tudja milyen sokat jelent levelet kapni, és levelet írni.
Viszont, ahhoz hogy most bátorítást adjon a fogvatartottaknak, annak idején valaki neki is segítő kezeket nyújtott, és ezek a kezek nem engedték, hogy elmerüljön a bűn tengerében.
Tudtam, hogy éveket töltött börtönben, és ennek ellenére nem volt bennem félelem a házasságkötést illetően, ennek már nyolc éve. Lehet rendezett családi életet élni egy volt fogvatartottal is, esélyt adva számára a jobbá válásra és az újrakezdésre.
A társadalom felől jövő ítélkező magatartás viszont megnehezíti ezeknek az embereknek a szabadulásuk utáni beilleszkedésüket, és a rég várt szabadság újabb nehézséget hoz az életükbe. Ezért is vannak közülük olyanok, akik visszafordulnak arra az útra, ami a börtönbe vitte őket. Azt mondják, hogy a rohanó világban kialudt az emberekből a szeretet.
Hiszem, hogy mindannyiunk szívében megtalálható, és sokunknál pislákolva várja, hogy egy pici szikra újra életre keltse, és ismét betöltse küldetését. Ez a szeretet arra indít bennünket, hogy a reményt vesztett embertársainkat ne hagyjuk magukra, inkább adjunk még nekik egy esélyt a jobbá válásra.
Ilyen lehetőséget adhatunk számukra a Mécses Szeretetszolgálat által, ahol teljesen ANONIM módon levelezhetünk fogvatartottakkal. Leveleink által esélyt kaphatnak egy másfajta életre, és segítséget az elveszett emberi értékeik megtalálására.
Nekünk két levelezőtársunk is van, akik már szinte családtaggá váltak leveleik által. Az egyikkel már közösen tervezzük a szabadulása utáni időt.
Talán sokakban megbotránkozást, és félelmet kelthet, hogy egy emberi életet kiontott rab hogyan válhat családtaggá?
Ebben segítségünkre van a hitünk is, mivel mi keresztény értékrendben levelezünk, és ők is mindketten hitre jutó emberekké váltak, akikre a bűneik súlyos teherként nehezednek, és tetteiket megbánva Istenhez fordultak.
Viszont a kereszténység nem feltétele a levelezésnek, bárki bekapcsolódhat, aki elhívást érez rá. Levelezéseink által lehetőség nyílt arra is, hogy a kőfalakon, és vasrácsokon is átjutottunk, így én is megláthattam azt a helyet, ahol az emberi szabadság véget ér.
A Mécses Szeretetszolgálat lehetőséget adott számunkra személyes találkozásokra is. Ezáltal bepillantást kaptam a börtönlakók nehéz világába.
Ott ülhettem a fogvatartottak között, és láthattam, hogy legtöbb esetben a kemény külső test, érző szívet rejt, és olykor feltörnek a férfi könnyek is.
Felejthetetlen találkozások ezek, hamarosan készülünk a következő alkalomra.
Tudni kell, hogy a levelezéseink nem egy-két hónapra szólnak, hanem évekre esetleg évtizedekre. Ez most talán riasztónak tűnhet, ám egy idő után már legalább annyira várjuk a leveleit, mint ő a miénket.
Vannak, akiknek egyedüli kapcsolata a külvilággal a levelezőtársa, mivel egy idő után sokaknál felszámolódnak a családi kapcsolatok.
Nemrég ünnepelhettük a karácsonyt, melyet a szeretet ünnepének tartuk, de vajon hogyan vélekedünk az év többi napjairól? Ha szívünkben ott a szeretet minden napunk karácsonyra emlékeztethet bennünket.
Érzünk vágyat arra, hogy más napokon is jót tegyünk embertársainkkal?
Ha igen, a Mécses Szeretetszolgálat remek lehetőséget nyújt erre.
A börtönbe szervezett online találkozók is nagyon sok erőt és bátorítást adnak nem csak a rabok számára, de mi levelezők is egy összetartó szeretet közösségben lehetünk egymással.
A levelezőtársak jelentkezése a Mécses Szeretetszolgálat Börtönpasztorációs Társaság honlapján keresztül, www.mecses.vaciegyhazmegye.hu oldalon lehetséges, vagy Mécses Szeretetszolgálat Levelezőszolgálata Budapest Pf: 30 1327.
Mészáros Margit