Múzeumok éjszakája a laktanyában – “Ez az éjszaka más, mint a többi…”
A Múzeumok Éjszakája elnevezésű rendezvény 1999-ben kezdődött Franciaországban, ahonnan az évek során európai szintű megmozdulássá nőtte ki magát. Magyarországon 2003 óta rendezi meg évenként az Oktatási és Kulturális Minisztérium.
Az esemény csak egy kis Szent Iván éji könnyű, nyári kulturális programnak indult. Mára már mintegy 200 múzeum várta országosan a látogatókat programjaival.
Szentesen a Koszta József Múzeum tűzte ki maga elé a célt, hogy a múzeum a közösségi lét egy meghatározó része legyen ezen a napon, pezsgő kulturális élettel, ötletek sokaságával kínálta a hasznos szórakozást az érdeklődők számára.
Ehhez a nemzetközi programhoz, a helyi múzeum rendezvényeihez kapcsolódott a MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj Szentesen, június 20-án. Az alakulat ez év tavaszán átadott színvonalas múzeumát tette látogathatóvá a nagyközönség számára. A késő délutáni órákban a város főteréről óránkénti buszjáratok biztosították az érdeklődőknek a laktanyába az egyszerű ki- és visszajutást. Érdeklődőkből pedig nem volt hiány. Folyamatosan érkeztek a látogatók, akik megtekinthették a csapatmúzeum „Szentes, műszaki helyőrség a Tisza partján. A város katonatörténete 1848-2009” című állandó kiállítását. A tárlat különlegessége, hogy nem csupán az alakulat történetét idézi fel, – hanem mint a cím is jelzi – Szentes város katonatörténetét, a szentesi emberek katonai életét eleveníti meg a Szabadságharc időszakától, napjainkig.
Az esti órákig nyitva tartó rendezvény sikerét jellemezte a jelentős számú, és folyamatosan érkező látogató. A helyi, és környékbeli lakosság mellett, Budapestről érkező csoport is megállt, és megtekintette a kiállítást. A lakosságot örömmel töltötte el, hogy lehetőség volt ezen a napon a laktanyába történő bejutásra, és a katonai múzeum megtekintésére. A látottak mellett, örömmel készítettek maguknak fényképeket a kiállítás eszközei mellett, emlékül a katona múzeumról. A kisebbek érdeklődve tekintettek a tárlaton a régmúlt katonáira. Az idősebb korosztály körében már felelevenedett a régmúlt, a nosztalgia emlékei. Mindenki talált közben mesélni való élményt a társainak.
A vendégek sokaságát, érzéseit megőrzi a múzeum emlékkönyve, csak egy bejegyzést kiragadva, amely jól kifejezi a látogatók véleményét: „Nagyon szép múzeum. Reméljük sokáig megmarad. Vigyázzanak rá.”
Kép és szöveg: Juhász László szds.
