A MÁV egy nagycsalád… – …s akik nem öregszenek!
A MÁV Lendület Nyugdíjas Klub tagjai minden év őszén meghívják közös találkozóra az országban található vasutas nyugdíjas klubok delegációit Szentesre. Szeptember 17-én, szombaton a Központi Gyermekélelmezési Konyha adott helyet rendezvényüknek, ahol – a házigazdákkal együtt – 15 klubból 140-en jöttek össze a goromba esős idő ellenére. Csongrádtól Sopronig, Székesfehérvártól Szombathelyig, többen már sokadszor, mások most találkoztak először.
A vendégeket Szabó Zoltán Ferenc polgármester is köszöntötte. Külön Badár Sanyi bácsit, fia, a neves humorista ugyanis ezen a délelőttön stand up műsorával lepte meg a jelenlévőket. A polgármester úr, kérést is megfogalmazott a Magyar Államvasutak megjelent képviselője felé: az Attila úti átkelő, valamint a Vasútállomás épülete felújításában nagy szüksége volna a városnak a segítségükre – mondta.
Örömmel nyugtázta a nyugdíjas vasutasok közösségeinek összetartását, a lelkes szervezőmunkát, a fáradhatatlan igyekezetet, hogy ilyen sokan összegyűlve jól érezhessék magukat.
A Vasutas Szakszervezetek Nyugdíjas Alapszervezete képviseletében Borsi Sándorné elnökhelyettes üdvözölte a jelenlévőket. Azt mondta, reméli, hogy a klubok között igazi, mély, tiszta barátságok szövődnek, felbecsülhetetlen értéket hozva létre és állítva példaként a jövő vasutas nemzedékei elé.
Badár Sándor humorista 12 éven át volt a MÁV alkalmazottja. A humor nyelvén, megnevettetve a hallgatóságát, felidézte a 2-es őrhely, haramia-tanya helyszínen megélt történeteit, beleértve a mozdítható „ereklyék”-et is. Hallhattunk a 17 ezer négyzetméteres motorgarázsban folyó munkáról, de az olajkályha sztoriról is. – A MÁV egy nagycsalád –mondta. Ezzel együtt a vasutas más országok vasútjain nem élvez kedvezményeket.
A nagy utazó mesélt Japán gyors szerelvényeiről, a szentesies talpraesettségről, arról, hogyan loptak ennivalót egy japán kisboltból, pénz hiányában, majd azt hogyan osztották el színművész társával épp a helyi rendőrség épülete előtt letelepedve…
Majd Bácskainé Erzsike néniről is megemlékezett, aki a magyar nyelv eredetiségeire tanította tanítványait. Éppen Japánban jutott eszébe a nem túl eminens tanulónak, hogy ez mennyire igaz. Majd előadását azzal fejezte be, hogy a vasutas nem öregszik az Istennek se! Eme állítását a jelenlévők kacaja, később önfeledt nótázása is megerősítette.
A finom ebéd elfogyasztása előtt még a művésszel közös fényképek készítése, a tombola beszerzés adott elfoglaltságot a jelenlévőknek. Ám a délután nagy részét Forgó Albert muzsikájára tánccal, közös nótázással, ismerkedő beszélgetésekkel töltötték a nyugdíjas vasutasok.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz