Szomorú témáról pozitívan – Oldás és kötés, a fájdalom hullámvasútján
A Mosolygósabb Régióért Egyesület szervezésében, a hajdani Kiséri Napok 25 évvel ezelőtti újraindítására emlékezve, Szentes Város Gondozási Központja 2. sz. klubjában, az intézmény ellátottai részére Gurdonné Kovács Helga pszichológus tartott előadást július 7-én, csütörtökön. A téma, Oldás és kötés… címmel az elmúlás, a gyász megélése, feldolgozása volt.
- Keveset beszélünk erről a mindennapokban – mondta. Különösen a fiatalok számára nehéz az elmúlásról beszélni, pedig az élete utolsó időszakába tartó idős ember számára fontos, hogy meg tudja osztani a félelmeit, átadhassa a megtapasztaltakat és megfogalmazhassa szándékát arra az időre vonatkozóan, amikor már rendelkezni nem lesz képes. Napjainkban mind az élet kezdete, mind annak vége a kórházban, orvosi felügyelet mellett történik, a régi családi hagyományok, szokások feledésbe merültek. Átvette a család helyét az elmagányosodás – hallottuk.
A pszichológusnő saját megélésén, gyászfeldolgozásán keresztül tudta hitelesen érzékeltetni a gyászidőszak állomásait, amikor sokáig a gyászoló tagadásban, a valóság kerülésével foglalkozik. Kinél-kinél változó az idő, amikor visszaépül az elfogadásba, hiszen mindannyian lelkileg tartalmazzuk a másikat. Gyógyír ezért a gyászoló számára a társaság. Jó, ha van, aki meghallgatja legalább a gondolatait.
Két dolog tudja a gyászoló fájdalmát mérsékelni, az egyik, amikor ugyan nem akarunk tudomást venni a végleges elválásról, de saját értékeink, meggyőződésünk és az önmagunkba vetett hit továbbvisz a mindennapok feladataiban. A másik a végső megmentőbe vetett hit. Lehet vallás, Isten, Teremtő, az Univerzum…
Probléma továbbá, hogy hogyan, meddig védjük a gyermeket az elmúlás megélésétől. Azt tanácsolta, titkolózás helyett inkább vigyük el a gyermeket a temetésre. Egy gyermek 9 évesen már képes megérteni a véglegességet. Ám, ha nem vonjuk be a gyász megélésébe, súlyos traumát szenvedhet, amelynek következményeként viselkedési zavarok jelentkezhetnek nála.
Gurdonné Kovács Helga pszichológus a gyász szakaszairól elmondta, az első sokk után a tagadás következik, majd a düh és a harag, végül a bűntudat. Azt tanácsolta, hogy a fájdalmat tűrni, viselni kell. Le kell menni a mélyére ahhoz, hogy feldolgozhassuk a fájdalmunkat. Természetes, hogy a távozót sűrűn emlegetjük, jó, ha nyíltan tudunk beszélni akár a furcsa szokásairól, jellegzetes gesztusairól. Családon belül is, egymást nem elnyomva, idézzük fel az emlékeket. Hiszen minden családtag máshol tart a történtek feldolgozásában. - Fontos látnunk, hogy születésünktől fogva kötődéseket alkotunk – mondta. Meg kell azonban tanulni ezeket a kötődéseket feloldani is. Ez a fájdalom hullámvasútja. Segítségünkre vannak a folyamatban a közös fényképek, videók, egyes tárgyak, helyszínek. Azonban mindenki máskor látja elérkezettnek az időt arra, hogy újraélje az emlékeket.
D. T. (Fotó: Berczeli Orsolya)
Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42195 online lapszámunk 1. oldalán.