A tudomány pici lámpásai… – Akik a tanyasi iskolákban tanítottak…
A tél folyamán elkezdődött a korábbi évek gyűjtőmunkájának összegzése a tanyasi iskolák történetéhez. A jó ilyenkor az, hogy számos új forrás, dokumentum, képanyag kerül elő, s ezúttal is egy sikeres összefogás, az Együtt Szentesért Egyesület tagjai, Dóczi Gáborné Csirike kezdeményezése mögé álltak, és a Szentes Városi Könyvtárban március 22-én felelevenítették újra a régi kedves emlékeket.
Szobota Imréné egyesületi elnök köszöntötte a hallgatóságot és elmondta, hogy április 20-án a rendezvény folytatásaként iskolatörténeti kiállítás nyílik a Nagy Ferenc utcában lévő HACS irodában.
A szentesi iskolatörténet állomásait vette sorra Dóczi Gáborné, aki a Petőfi Sándor Általános Iskola megszűnése után rendszeresen szervezte a találkozókat. A külterületi iskolákban tanító kollégák hamar ráirányították a figyelmet az 1850-es évektől sorra létesülő, kis diák létszámmal osztályonként foglalkozó tanyasi iskolákra, amelyek sárban, hóban, sok esetben kilométereket gyalogolva voltak a tanulók számára megközelíthetőek. A tudomány kis lámpásai fényt vittek a szülők életébe is, hiszen ők is tanulhattak a tanítóktól még akkor is, amikor az első négy elemi osztály volt a kötelező. Az 1920-as évektől azonban már a 6 osztály lett a mérvadó. Az első négy osztállyal 8-10 óra között, a felsősökkel 10 órától foglalkozott a tanító. A kicsik addig pl. írásbeli feladatot kaptak.
Az 1950-es évekre, a magánvagyon felszámolásával a tanyasi lakosság is fogyatkozni kezdett. A téeszesítés okán egyre többen költöztek a városokba, s ily módon az 1970-es években már a tanyasi oktatás sok helyen ellehetetlenült. Ám ebből a palatáblás korszakból is sokan ki tudtak emelkedni, orvosok, művészek, tanítók… lettek.
A tanyasi iskolákban tanítók közül visszaemlékeztek többen. Így Oltyán Lajos egykori önkormányzati képviselő, bizottsági elnök beszélt arról, hogy a Lapistói Általános Iskolában kezdte a pályáját, három tanévet töltött itt. Tanított továbbá a dolgozók iskolájában, részt vett az ezüstkalászos gazdák képzésében, de színjátszó csoportot is vezetett. Az ötvenes évek végén a Külterületi Iskolák Igazgatóságához került. Akkoriban 33 pedagógus összesen 660 gyermeket tanított a tanyasi iskolákban.
Az úttörő közösségekről hallhattunk Takács Páltól. 1946. június 2-án indult a tanyasi iskolákban a mozgalom, és a 70-es évekig kiteljesedett. Családias közösségformáló programok voltak, amelyek önállóságra, a szabadidő hasznos eltöltésére, közös játék, főzések élményeivel nevelték a gyerekeket. Megtanulták a nagyobbak azt, hogyan segítsék, támogassák a kisebbeket.
Csige Istvánné Erzsike a Magyartési iskolában 1967-től foglalkozott a kicsikkel. Téli Márta és Svégel József, aki 20 évet töltött a Külső-Dónáti iskolában, jórészt közös élményeiket elevenítették fel a tanfelügyelői ellenőrzésekről. A Négyesi házaspár Nagytőkén tanított. János bácsi az 1963 és 1970 közötti emlékekből szemezgetett. Badár László a D-oldali iskola és Berekhát között ingázott 1965 után, ám tanított később Lapistón és a lapistói iskola megszűnése után Kajánba került 1979-ben. Gágyor Jánosné vekerháti tanítói éveiről mesélt, s arról, hogyan lett gyakorlati foglalkozás helyett írás óra egyik alkalommal.
A leghosszabb ideig működő tanyasi iskola a kajánújfalui volt. Erről már Perczel Olivér beszélt. Ez az iskola 1856-tól 1996-ig tudott megfelelő létszámú tanulót az iskolapadba ültetni. Perczel Olivér 24 éven át tanított itt. Eleinte több mint 100, a zárás előtt azonban már csak 44 tanulóval kellett foglalkozni.
Cserebökény – Újosztás tanítója volt Nagy Béla 1964-től 1973-ig. A kicsi intézményben heti 300 órában folyt a tanítás oly módon, hogy a képzés része volt a gazdálkodás, a közeli juhászat életének a pontos ismerete, s ha kellett, nyárfákat is ültettek a gyerekekkel.
Az összejövetelen egykori diákok is részt vettek. Kánvási Erzsébet a D-oldali iskola tanulója volt. A 2008-ban szervezett találkozó alkalmával mintegy 80 egykori tanuló jelent meg és közösen összegyűjtötték az ott tanító nevelőket, egészen 1883-tól 1972-ig. A teljes névsort ismertette, méltatva a tanyasi tanítók emberségét, a tanulók egymásra figyelését, összetartását.
Dömsödi Teréz