Képek sokaságával mesél Szentesről – Tofán Sándor a zenész és fotós üzenete
„Az én Szentesem” címmel immár két fotóalbum jelent meg Tofán Sándor amatőr fotós legszebb képeivel, de a múlt és jelen hiteles „épület arcai” elkészítésével segítette a „Szentes 50 arca” kiadvány megszületését is. Mintegy száz felvétele került a Városkerülő Társasjáték kérdéseihez. Ismerjük őt, látjuk nap, mint nap fényképezőgépével a városban, ám hogy mi hajtja? Hogyan is kezdődött? Milyen értékek szövik még át a képek születését, arról keveset tudunk.
A „Tofi” becenév a zenész korszak kezdetével ragadt rá – meséli. 15 éves kora óta gitározik, énekel, s azóta is a saját maga által „farigcsált” gitár számára a legkedvesebb hangszer. Akkor az 1966-os naptárt lapozgatták, akik tehették. A Tiszti Klubban gyakorolt az Albatros zenekar, később a Kaméleon már a Petőfi Szálló eseményeit tette hangulatossá a kor slágereivel. Majd megalakult az Angels együttes, ami ma is működik. Tofán Sándor két zenekar, mondhatjuk, távolságokat leküzdő próbáin vesz részt rendszeresen, hiszen a tagok Münchentől Pilismarótig, élik a mindennapjaikat. A zene szeretete azonban összetartja a csapatot.
-Édesanyámtól örököltem a zene szeretetét és minden szépérzékemet – mondja el érdeklődésemre. – Anyukám nagyon szépen énekelt, belém oltotta a szebbnél-szebb népdalokkal az élet valódi lényegét. Tőle kaptam meg az indíttatást az egyszerű, őszinte, az életemet máig végig kísérő önmagamhoz. Szívesen maradok inkább a háttérben meghúzódva. Keresve és elfogadva mások véleményét a képeimről, a muzsikánkról. Igyekszem tanulni, fejlődni a fényképek technikai megvalósításában, hiszen tudom, az ember sosincs készen.
-Általában az emberben, akiben az egyik művészeti ág iránti hajlandóság adott, az további művészetek iránt is tehetséget mutat. Hogyan köteleződött el a fényképezés iránt?
-Rokkantnyugdíjas lettem 2002-ben. Mivel az orvosok erősen javasolták számomra a mozgást, egészségmegőrzés szándékával kezdtem a szentesi határ felfedezéséhez Hewlett Packard kis amatőr fényképezőgépemmel. Rádöbbenve, hogy milyen csodálatos természeti környezet a miénk, milyen csodálatosak az épületeink, kezdtem egyre jobban elmerülni a fotózásban. S mivel a Szentesről elszármazott ismerőseim, barátaim is folyton nyaggattak, mi változott, mi történt a városban, fotókkal adtam nekik választ. A vágyat és az igényt fejlesztve bennem a magasabb szintű fényképezés iránt, 2007-től a mai napig a nyolcadik komolyabb fényképezőgépet használom. Jelenleg egy 7500-as Nikon a mindennapi társam. A családom, informatikus végzettségű fiam rengeteg segítséget nyújt abban, hogy az elképzeléseimet megvalósíthassam. Mivel magam is rendelkezem műszaki ismeretekkel, könnyebben megtanultam a gépek adta lehetőségeket kihasználni. A helyszín adta látvány és az elképzeléseim megvalósításával elérem, hogy szinte utómunkára már nincs is szükség a képeken.
–Ön végtelenül nyugodt, türelmes személyiség, mit is jelent ez a tulajdonsága a képek készítése során?
-A Szentes 50 arca kötet a város épületeinek régi és mostani megörökítésével készült el. Sokat kutattam a város jeles épületeinek régebbi fotói után. Ezt a munkát folytatom ma is. Nagy segítségemre volt ebben Labádi Lajos helytörténész levéltáros barátom és Tímár Ferenc, aki napjainkban is támogat a kutakodásban. A munka lényege, hogy ugyanabból a pontból készüljön a jelenlegi állapotot ábrázoló fotó is, mint a korabeli. Várható a kiadvány folytatása, dolgozunk rajta. Valóban szükséges a türelmes kutakodás, de türelemre van szükség pl. a liget élővilágának megörökítéséhez is. Rendszeresen járok etetni a Széchenyi liget madarait és a mókusokat, s miközben megismerem az életüket, viselkedésüket, a legjobb pillanatokat sikerül megörökíteni. Így az öröm kétszeres. Egyrészt örömet ad, hogy gondoskodhatom róluk, másrészt megleshetem őket a szokásaikban és a fotókon átadhatom az élményt másoknak. Egy füttyentés, és máris előjön a népes társaság. Nyolc féle madárkát számoltam meg eddig.
–Mi a titka azoknak a fotóknak, amelyekkel igazán elégedett?
-Szeretem, ha szívet, lelket melengető színekben adom vissza a látottakat, vagyis süssön a nap akkor is, amikor esetleg nem. A sajátos látásmódomra támaszkodom mindig. A tájban megpróbálom megtalálni azt a megmutatni valót, amit az átlag szemlélő talán észre sem vesz. Ugyanazon a helyszínen is találok mindig valami mást, amit korábban nem vettem észre. Kézi beállítással fókuszálom a gépet az általam elképzelt mondanivalóra, a pillanatnyi érzéseim, meglátásaim alapján. Ez leginkább az 5260 Kelvin-fok.
Tofi bácsi jó kapcsolatot ápol a fotós társakkal, de nem tagja fotós alkotó közösségeknek. Facebookos követőit ajándékozza meg napról napra a legszebb, legfrissebb képeivel. Több százezer képből a legbeszédesebbekkel. Köszönjük! Szeretettel várjuk a továbbiakat is.
Dömsödi Teréz
Megjelent a http://ekonyvtar.vksz.hu/?docId=42188 online lapszámunk 1. és 3. oldalán.