Szabad kavarás
A magyar borászok számára rossz hír, hogy az EU-ban augusztustól fehér- és vörösborok összeöntésével is lehet rozét készíteni, nem csak a hagyományos eljárással. Az európai borászatban eddig eretnekségnek tekintett eljárás engedélyezésére készül az EU, hiszen a jelenleg hatályos uniós szabály a fehér – és vörösborok ilyesféle házasítását csak olyan területeken engedi meg, ahol ez az eljárás hagyományosnak számít (pl. Spanyolországban, ahol a termelõk az így készített nedût viszont más országban nem hozhatták forgalomba).
Más országokra is érvényes azonban az a megkötés, hogy a meghatározott termõhelyekrõl származó – az új szabályok szerint eredet- vagy földrajzi jelzéssel ellátott és oltalom alatt álló – minõségi boroknál a fehér- és a vörösbort csak akkor szabad összeönteni, ha az a termékleírásban így szerepel.
A brüsszeli hivatalnokok azzal érvelnek, hogy az eljárás engedélyezése növeli az európaiak nemzetközi versenyképességét, hiszen a kaliforniai, ausztráliai vagy dél-afrikai termelõk házasított rozéi már régóta jelen vannak a piacon.
A nagy mennyiségben rozét elõállító (évi kb. 900 ezer hektoliter) provence-i borvidék termelõi tiltakoznak az új rendelet ellen, mondván, hogy ezzel a rozét hagyományosan elõállító termelõk versenyhátrányba kerülnek. Szerintük az összeöntésbõl származó rozé csak színében az, aminek látszik, kifinomultságában és aromagazdagságában nem, ráadásul az igazi rozé elõállítása a legnehezebb borászfeladat. A franciák által javasolt szövegmódosítás szerint a rozéborok címkéjének egyértelmûen utalnia kell arra, hogy az adott ital tradicionális eljárással vagy házasítással készült.
Müller István, a Magyar Szõlõ- és Bortermelõk Szövetségének ügyvezetõ igazgatója szerint érthetõ, hogy olcsó borokra van szükség, viszont számunkra az lenne kedvezõbb, ha a rozé nevet csak a hagyományosan, kékszõlõbõl elõállított borokra lehetne használni, és a kevert borokat kellett volna megkülönböztetni. Ebben a szakmai szervezet és a magyar kormány közt nincs is vita, a magyar álláspont ugyanis – egyedüliként a 27 EU-tagállam közül – kezdettõl fogva az volt, hogy az összeöntött terméket ne lehessen rozénak nevezni, csak ott, ahol ez tradicionális módszer. Csakhogy Magyarország egyedül maradt ezzel a véleményével, így végül a francia álláspontot támogatta.
A döntés értelmében a termelõk önkéntes alapon jelezhetik a rozé címkéjén az elõállítás módját, bár a tagállamok a jelölések alkalmazását kötelezõvé is tehetik a területükön termelt borok esetében. Magyarország minõségi rozékat termelõ borvidékein feltehetõleg be is vezetik a szabályozást. Itthon (egyelõre) a bortörvény szerint rozét csak kékszõlõbõl lehet elõállítani.
Szakértõk szerint a korábbi, lenézett kategóriából a rozé átkerült a presztízstermékek közé, ráadásul a Kárpát-medence adottságai és a hazai ültetvényszerkezet is kiválóan alkalmas rozékészítésre, mely a hazai termelésben 90-100 ezer hektolitert jelent. A rozé gasztronómiailag is kedvezõ helyzetben van; a friss, gyümölcsös ital jól passzol a könnyebb ételekhez. Divatos, felfutó termékrõl van szó, melyet a fiatal fogyasztók és a gasztronómia mûvelõi egyaránt kedvelnek, valamint a rozé a vörösboros borvidékek mellett a fehérboros területeken is a választékbõvítés eszközévé vált, és a kunsági borvidéken is kitörési lehetõséget jelent.
A hazai borászok érthetetlennek tartják az uniós szabályváltozást, és attól tartanak, hogy az összeöntéssel a rovásukra juthatnak piachoz az egyébként eladhatatlan borok termelõi. Az új szabályozás tömegtermékké degradálná a bort. A kékszõlõbõl rövid ideig tartó erjesztéssel készülõ rozéhoz képest a kevert bor más minõséget jelent; hiányzik belõle az a gyümölcsösség, amit a fogyasztók a hagyományos rozékban kedvelnek. Azzal, hogy az összeöntéses technológiát nem lesz kötelezõ a címkén jelölni, a vásárlókat tévesztik meg. (Forrás: HVG)