Fülep Lajos: Szülőföldemhez
Két éve nem láttam szép szülőföldemet.
Leköt az idegen, vad táj már engemet.
Emlékeim mégis egyre visszaszállnak
oda, ahol várnak régi játszótársak.
Gondtalan játszottunk együtt tivéletek,
együtt tanultuk az iskolaéveket.
Együtt voltunk mindig, mikor csak lehetett,
barátságunk lám mily messzire vezetett.
Zöld erdő, zöld mező, ha még egyszer látlak,
látásod nem adnám semmi kincsért másnak.
Ha egyszer meghalok, fogadj a kebledre.
Had nyugodjak benned örökkön-örökre.
(Szentes, 1964.)