Fantasztikus ízeket kavartak ki az idei Lecsófesztivál főzőcsapatai is
A 20. jubileumi Szentesi Lecsófesztivál egészen másképp sikerült nagyon nagyszerűre, mint a korábbiak. Eddig is megszoktuk, hogy minden rendezvény valamiben más és más, s még azok a főzőcsapatok is másért emlékeznek rá vissza szívesen, akik évről-évre ugyanazon a helyen főzik kedvenc lecsójukat, de mindig van olyan élmény, ami megismételhetetlen.
-Mi jövőre jubilálunk! – mondta mosolyogva a mindig vidám Vajdáné Erzsike néni, aki immár 19. alkalommal hozta össze a Vöröskeresztesek csapatát. Idén a tarhonyás lecsó következett, amit a 19 fős csapat jó étvággyal hamar elfogyasztott.
A Bejárattól a Kijáratig észre sem lehetett venni, hogy a védettségi szigorítások miatt bárkinek is gondja adódna. Mindennek meg volt a helye és ideje, az arcok a felszabadult örömről adtak tanúbizonyságot. Akadtak persze olyanok is, akik az utcák között, pici időre elveszítették egymást, aztán volt öröm, amikor újra találkoztak. Az óriási bográcsnál hosszú sorban sorakoztak a vendégek a kóstolójegyekkel, míg mások tombolanyereményekben reménykedtek, sőt a nyereménynek örülhettek.
A pezsgés közepette találtunk rá Magdalénára, aki krakkóiként és szentesiként igazi lengyel-magyar lecsót készített a családjával. Magdaléna elmondta, hogy a recept a Lengyelországban élő nagymamájától származik, aki cukkinival, omlós helyi fokhagymás füstölt szárazkolbásszal és almakockákkal, sűrű levesként tanította meg számára a kedves étel elkészítését. „Za prasam…” – szólt a meghívás a kóstolójeggyel rendelkezők számára is. Magdaléna először főzött a fesztiválon, nagyon tetszett számára a helyszín, a műsor, az emberek barátságos érdeklődése. Arra, hogy milyen zenét kedvel, nevetve azt válaszolta: „Mindent, ami félig csárdás és félig polonéz…”
A füsttengerben rengeteg ismerőst megszólítottunk. Idén nagyon kevesen főztek más ételt a lecsó helyett. A helyiek azonban zömében a hagyományos lecsó hívei továbbra is. Volt, aki azt mondta: „Szeretünk biztosra menni…” Láttunk már gyönyörűen megterített asztalokat, egyedi dekorációkkal, míg mások még az előkészítésen dolgoztak lázasan. Minden csapattagnak megvolt a feladata és azt végezte lelkesen. Lenyűgöző látvány fogadott a Vásárhelyi Ízök Fesztiválja csapat étkeit meglátva. Marhahús gombócokkal teli, fürjtojásokkal gazdagított lecsójuk már eleve, a készítés közben is olyan színharmóniát sugárzott, ami megállította az arra sétálókat.
Ez a fesztivál a gyermekek színvonalas fesztiválja is volt. A vidámpark és a rengeteg készségfejlesztő fajáték, s persze a nekik szóló zene, közös játék élvezetes perceivel gazdagodhattak. A három utca akár melyik végére elértünk, a nyugalom, az elégedettség, az öröm valahogy sokkal jobban áradt, mint korábban bármikor. Ezért volt más ez a jubileumi fesztivál, mint az eddigiek.
Kép és szöveg: Dömsödi Teréz
