Szalva Péter dr. igazgatósága alatt 3 évig dolgoztam, majd nyugdíjazása után továbbra is bejárt dolgozni a régi munkahelyére, ahol napi kapcsolatban voltunk egészen a rendszerváltozásig. A Szent Damján Patika létrehozása után gyakran betért hozzám különféle panaszokkal. Biztos többen emlékeznek arra, hogy a Tóth József utcai házuk előtt még a nagy nyári melegben is nagykabátban, sállal átkötött sapkában ült kint az utcán, – Mindig fázom, panaszkodta.
Sokat és sokféléről beszélgettünk. Egyik fő gondolatmenete volt, hogy Szentes az elszalasztott lehetőségek városa. Mindig mondta: lehetett volna itt sörgyár, olajüzem, zöldségfeldolgozó, megyei kórház, itt a Kurca és semmit se csinálunk vele, no meg a gyógyturizmus. Ehhez már én teszem hozzá, hogy a Szalváék háza kiváló helye lett volna egy zöldségtermesztési múzeumnak.

Szalva Péter az egyetem elvégzése után 1954-ben hozta létre egy lepukkant tanyaépületben a Kutató Állomást. Az akkori városvezetésnek ez nem kellett, így 1975-ig, amikor átvette a Vetőmag Vállalat, 8 tulajdonosa volt. A kezdeti időszakban két fontos növény jelentette a bevételi forrást: a paprika és a karalábé. A bolgárok hozta paprikafajták területenként más-más jellegűek voltak. Ide az a későbbi Szentesi fehér “érkezett”. Az igazi Szentesi fehér paprika halványzöld színű, betűrt végű, 4 esetleg 3 erű, és a magháznál időnként kissé csípős – tehát nem az, ami a Szarvasi út körforgalmánál van.

Péter bácsi elképzelése szerint 100 fő dolgozója lett volna a Kutatónak: 50 állandó és 50 alkalmi. Ezt nagyon gyorsan túlhaladták, és a dolgozói létszám 300-400 körül mozgott.
Az egyik legnehezebb zöldség család nemesítését, a káposztaféléket, tűzte ki célul. Azért nehéz, mert 2 éves növény a maghozás szempontjából, tehát egy telet át kell vészeltetni vele. Erre jön még, hogy idegen beporzó, ami nehezíti a magfogást. Nem véletlen, hogy nem volt komoly konkurense az országban.

Fontos feladatának tekintette a tájfajták biztos magtermesztésének a kidolgozását, hogy megbízható minőségű mag álljon mindig rendelkezésre.
Persze emellett ott voltak a paprika fajták is: almapaprika, paradicsompaprika. kosszarvú, cseresznyepaprika. Színesítette a palettát a retek, a sárga- és a görögdinnye, a sárgarépa.
Péter bácsi élete utolsó szakaszában a díszkáposztákkal / vagy 20-30 féle / foglalkozott. Mint kiváló fotós, nagyon szerette a díszzöldségeket, könyvet is írt róluk.
Emellett kedvencei voltak az un. különleges növények, pl. a kolbásztök, ginseng, sáfrány, stb. Gyűjtötte és publikálta a zöldségtermesztés történetét, kiemelte az öntözés fontosságát és a hagyományok megőrzését.
Jobban kellene őriznünk az emlékét.
Dr. Horváth György
(Képek forrása: www.szentesinfo.hu.)

Ez a bejegyzés 2021 07 02 11:02-kor készült és a következő kategóriákban található: Aktuális, Merengö, Újság cikkei. Minden hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Ugrás a végére, és hozzászólás.A visszajelzések most nem engedélyezettek.