Fülep Lajos: Öregek
Amint a gyerekek, vagyunk mi öregek.
Mi, kik már megértünk több mint hetven telet.
Kíváncsian lessük, vajh mit hoz a hajnal?
Ha megvirrad, pirítóst eszünk majd teával.
Szerencse, ha párod melletted tudhatod,
ha a lélegzését magad mellett hallod.
Kicsi unokád, ki minduntalan faggat:
Papa, mesélj! Hogy volt valamikor tegnap?
Mosolyogsz, elmondasz egy-egy régi mesét,
megsimítod bársonyos pici buksi fejét,
s lám csak, valamitől homályos az ablak…
Letörlőd, pedig csak örömkönnyek voltak.
Szentes, 2016. októbert 21.